Az egy dolog, hogy valaki ismét nagyon erős volt a Tiszaparti sétányon, és sikerült egy kukát megfektetnie. Az viszont elgondolkodtató, hogy mindezt a rendőrségtől 100 méterre, egy bekamerázott közterületen sikerült elkövetnie, ahol ráadásul olykor narancssárga mellényesek is járőröznek. Bár ahogy a mellvéd összefirkált tetejét, a még mindig ripityára tört kijelzőket elnézem, se nem egyedi, se nem új keletű a rongálás. Már-már megszokott, és megelőzhetetlen.

A Lime roller szeret az oldalán pihenni. Bárhol a városban. Biztos, bennem van a hiba, de több rollert látok széthagyva a városban, mint rendeltetésszerű használat közben. Néha úgy tűnik, lassan nemcsak szemétszedést, de rollerszedést is szervezni kellene. Hogy valakinek az üzlete jól menjen. Megvárjuk, amíg keresztülesik valaki egy elhagyott rolleren? Vagy valakinek az autójára dől egy ilyen súlyos szerkezet? Vagy Szolnokon minden rendben. Párizsra meg kár figyelni.

Ha valakit érdekelne, akkor a Tiszaliget bejáratánál, az Olajbányász parknak keresztelt kis területen álló szobor talapzatán a tábla azt hirdette, hogy Szabó László (1986) alkotásáról van szó, amit 2008-ban több cég támogatásával helyeztek át ide. Hogy az a tábla kinek volt útjában? Vagy kinek kellett? Avagy, ha rongálás miatt vitték el, ki tett benne kárt?

Hogyan vigyázhat a gyanútlan gyalogos, aki a járdán sétálva, egyszer csak ezt olvassa egy szolnoki falon? Menjen át a túlsó oldalra. Vegye fel a lassan nélkülözhetetlen munkavédelmi sisakot. Sétáljon inkább az úttest közepén, mert az autók között biztonságosabb. Szaladjon, hátha el tud slisszanni két lehulló vakolatdarab között. Bízzon a jó szerencséjében, hogy még nem most, nem oda, nem rá. Ne menjen ki az utcára. Végül is élni veszélyes. És még el sem kezdtek a tetőn dolgozni.