A Jubileum téren álló, Szolnok alapításának 900 éves évfordulójára állított műemléken egy mai alkotó is otthagyta kézjegyét. Mire akar emlékeztetni?

Kiborultunk, amikor messziről nyakunkba engedték a ciánt. Azóta minden évben megfogadjuk, hogy óvjuk a Tiszát. Hát, az árvíz hozadéka nem ezt mutatja. Mert az ártéri fákon felakadó szemét nem messziről meg távolról jön! Nem! Ez mind Kisköre alatt a folyóba került mocsok. Ha más szennyezi, az fáj. Ha, mi, akkor az a kultúránk része?

Lehet, hogy guinness rekordnak kellene bejelentenünk a Mártírok útja végén, a néhai papírgyár közelében álló hét darab, évek óta csak fehéren villogó vasúti jelzőlámpát. Amelyek ki tudja, mikor "láthattak" utoljára mozgó vonatot? Talán vannak még közöttünk olyanok, akik a hét lámpa bármelyikét látták tilosat jelezni. Vajon ki fizeti ezt a hét fehér villogást?

Amennyiben tapasztalati alapon a Tiszai hajósok tere Szapáry utca felőli végéből indulunk ki, akkor azt kell állítanunk, hogy Szolnokon nemhogy szabad, de kötelező is a járdán, a gyalogosoknak fenntartott helyeken parkolni. Nemcsak hétvégeken és ünnepnapokon, de bármikor. Azóta, hogy a tér felújítása elkészült, azaz bő évtizede. Rendőri, közterület-felügyelői támogatással, belenyugvással, vaksággal vagy gyávasággal. Mert mi, akik ezt nem értjük, ilyen alternatívák közül választhatunk, ha feltesszük a kérdést: de miért?