Csak egy apró csavar. A fa úgysem szól. Jobb lenne, ha szétdobálnák a csikket meg a szemetet a fa körül? Tekinthetjük ezt recycling-nak is, hiszen ez a kukává lett konzervdoboz végezhette volna egy kukában is, aztán meg egy szeméthegy gyomrában, ahol évszázadok alatt bomlik le. Most tényleg ez a legnagyobb baj? Milyen kép? Nehogy már ez az apró doboz rondítson bele a városképbe! Tudjunk már viszonyítani! Jóvanazúgy.

Valamikor a város első szállodája, étterme és fürdője volt. Szubjektív véleményem, hogy egy ideje egyik szolgáltatása sincs a topon. De eddig legalább a gyógyvíz kifolyó működött. Most éppen az sem. Bár, ahogy a kút környékét elnézem, talán még az is csoda, hogy eddig bírta. Hol romlott el valami a Tisza szálló történetében? Magánügy vagy közügy?

Az egy dolog, hogy a Mártírok útja és a Gábor Áron tér sarkára úgy lehetett társasházat építeni, hogy a zebrához vezető sarki járdarészből szinte semmi sem maradt. De, hogy a beláthatatlan kereszteződéstől 1 méterre még egy garázst is sikerült tervezni, engedélyezni és kivitelezni, az azért a szolnoki szakhatóságok, tervezők és építők szaktudásának "reklámjául" szolgál. És senkinek nem veszik el a diplomáját, az engedélyét, sőt ki sem rúgják. Legalább gratulálhatnánk az érintetteknek!

Ha vendégünk van Szolnokon, és valamilyen oknál fogva a város régi házait is meg akarjuk neki mutatni, legyünk óvatosak! A Szapáry úti Fodor Dániel-féle Nemzeti szálló ugye kihagyhatatlan, de inkább csak a tetőre és a földszintre koncentráljuk, vagy csak egy futó pillantást vessünk a gyönyörű épületre. Az emeleti homlokzat, az ablakok és a vakablakok ugyanis nem egy város és egy néhai korzó díszei. Bár a lassan épülő guano-torony egyszer talán valami természetfilmbe is bekerül.