A lassan két éve elkészült Véső úti sporttelep mellett, a parkolóval szemben árválkodik ez a magányos villanyszekrény. Mögötte a falat tatarozták, előtte a területet parkosították, a közelben a parkolót megépítették. Csak ez a villanyszekrény nem érdekel senkit. Mint egy magányos, lakatlan sziget az óceán közepén, úgy árválkodik az érdektelenségben, nemtörődömségben Szolnokon. Talán áram nincs benne.

A Tisza-híd Szabadság téri hídfőjénél arra emlékeztet e tábla, hogy olyan 30 évvel ezelőtt még érdemes volt turistainformációt működtetni a Tiszaliget elején, talán a Touring hotelben. Nemcsak azért, mert abban a múlt időben még nem a világhálóról és okoseszközökről tájékozódtak a turisták, hanem mert valóban felbukkantak ilyenek Szolnokon. Azokra az időkre emlékezve, vagy a helyi turizmus felvirágzásában bízva olykor megkoszorúzhatnánk ezt a kint felejtett táblát.

Hogy a közterületeseket nem zavarja, azon egy ideje már nem csodálkozom. Azon viszont igen, hogy nincs ebben a városban egy műemlékes vagy építész, aki határozottan kimondaná: ez nincs rendben. Érthetetlen az is, hogy a Városházáról nem látszik: a százmilliókért felújított Kossuth térhez ez a tábla nem illik. Ez így a városmarketing legalja, a tér megmentéséért végzett minden eddigi munka szembeköpése.

Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.