A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.

A fák és az emberi hülyeség az égig ér. A Tisza árterében, a Millér közelében hirdeti ezt egy jó pár évtizedes fa, amire sok-sok évvel ezelőtt szögelhették fel az első táblát, miszerint ott valahol magánterület van, ahová belépni tilos. Az a hülye fa meg képes volt nőni, és ezzel látótávolságon túlra vinni a figyelmeztetést. Megoldás? Újabb tábla. Ahogy elnézem, lassan lehet szögelni a harmadikat. Hogy csapjon az ujjára az ilyen okos ember!

Átlagos szombat reggel Szolnok egykori korzóján, a Szapáry úton, a valamikor szebb napokat megélt Nemzeti szálló - ma két nemzetközi bank fiókja - előtt. Reggel nyolc óra után pár perccel az ott lévő buszmegállóhoz tartozó padoknál. Persze, bunkó, aki szemetel, védhetetlen. De szerintem szombat reggel nyolcig akár takarítani is lehetne a város éjszakai életének a helyszíneit. A vendéglátósok költségén. Annyit érne, mint két hét alatt végigsikálni a Szapáry utca másik oldalát, aminek az árából egy évig lehetne szombat reggel ugyanitt takarítani.

Miért árválkodik az Eötvös téren egy kútcsonk - csak a cső, se csap, se víz - az évtizedek óta működő másik kúttól 10 méterre? Elvesztette a kutak csatáját? Elnyomják? Nem hagyják kibontakozni? Sóvárog a pusztuló víztorony vize után? Netán azt mutatja, hogy mindenki így járhat? Esetleg az elmúlás, a pusztulás mementója? Vagy csak a nemtörődömség, nem az én kertemben-házamban van, tehát nem érdekel. Kút a foltját keresi?