Szép lett a Tisza parton a sétány és a kerékpárút. Kár, hogy a drágán elvégzett beruházástól fél méterre már nincs befolyása a városnak. Mert mi mással magyarázható, hogy a Tisza szálló sarkánál lévő valamilyen közmű szekrény lefestésére már nem futotta. Bár Szolnok hasonló utcai ládáit nézegetve, ezen kár csodálkozni.

Ha ellopták az baj. Ha nem ellopták, csak leszerelték, akkor meg félmunka. Ami sem a telefontársaságnak, sem a városnak nem válik dicsőségére. Főleg Szolnok főterén, az adventi falu közelében. Sose értettem, miért éri meg egy munkáért többször is kiszállni. Másik részleg szereli le, mint aki újat hoz, vagy elbonthatja a felesleges fülkét? Avagy csak generálni kell a munkát, hogy legyen még jó sokáig? Mert akkor nem baj, nem félmunka, hanem kis magyar abszurd.

A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.

Nem voltak védettek, sőt talán helytörténeti jelentőségük se volt túl nagy. Nekem mégis hozzátartoztak a József Attila lakótelephez és a Bálvány utcához, mert egy kicsit a környék jó fél évszázaddal ezelőtti születésére emlékeztettek. Miért volt "Jubileum" a lakásszövetkezet? Egyáltalán mi az a lakásszövetkezet? És ki volt Dr. Csanády, és miért nem viseli már a körút a nevét? Sorolhatnám a Szövterves kérdéseket is, de már nem nagyon fogunk feltenni ilyeneket. Mert két táblával kevesebb emlékeztet. Kár, hogy a hungarocell szörny ezeket is megette, és nem volt senki, aki eltette volna őket, mint Szolnok múltjának egy parányi darabját.