2025.12.16. (kedd)

Merjünk nagyot álmodni?

Merjünk nagyot álmodni?

Dátum:

Álom? Budapest felől befut Szolnokra az IC, és a leszálló utas biztos lehet abban, hogy a vasútállomás előtt talál olyan helyi buszt, ami hosszabb várakozás nélkül beviszi a belvárosba. Merthogy már a Holdon is jártunk. Nem! Ha rohansz, akkor is csak integethetsz az üresen kigördülő busznak.

Nem szeretném meghazudtolni azon írásomat, amelyben az új szolnoki buszmenetrend pozitívumai mellett tettem le a voksomat, jelezve, hogy az azzal kapcsolatos problémák jelentős része inkább a helyi kommunikációs csatornák nem létezéséből vagy bedugulásából fakad. Be kell azonban vallanom, több év bosszankodása után is csak néhány hete jutottam el addig a kérdésig, hogy mi a fenének kellene történnie ahhoz, hogy az immár egy cégcsoporthoz tartozó MÁV és Volán menetrendjeit valahogy összehangolják. Úgy, hogy a vasúton lassan másfél évtizede érvényben lévő ütemes menetrend szerint Budapest vagy Debrecen és Békéscsaba felől érkező intercity vonatokról leszállva – késés esetén is -, néhány percen belüli buszcsatlakozást találjon a Szolnokon élő vagy ide érkező a Jubileum téren. Azaz, ha 19.38 kor érkezik Pest felől az IC, akkor a 7-es és a 6Y-os buszok nem 19.40-kor, egymás seggébe bújva el a Jubileum teret, ráadásul 6Y esetében egy utassal a fedélzeten.

Tudom, hogy Kelet-Európában élünk, és bennünket Muhi és Mohács óta minden csak súlyt, de ha már mindezek mellett a világ legokosabb nemzete vagyunk, nem lehetne olykor gondolkodni is? Jó, mondjuk a gondolkodás is félremehet tapasztalat, jobbító szándék, helyismeret nélkül. Közösségi közlekedésről szerintem nem lehet szolgálati autókban urizálva gondolkodni. Az, aki csak az állami Superb vagy Passat – a NER Volgái – ablakaiból látott buszt meg vonatot, annak halvány segéd fogalma sincs az egészről. És annak sem, aki a jobbító szándékot csak forint-fillér alapon tudja értelmezni, azaz a közösségi közlekedés kerüljön minél kevesebbe, de annak is a nagyrésze a csókosokhoz kerüljön. Továbbá felejtsük már el, hogy a szolnoki közösségi közlekedés menetrendjét pesti irodákban lehet kitalálni, leginkább a korábbi menetrendkönyvek és térképek alapján. (A helyi Volánosok szerint ez most így töretént.)

Tényleg, az ember már eljutott a Holdra. Épített atomtengeralattjárót. Sőt vannak, akik élő emberek agyába is babrálnak gyógyító szándékkal. Tehát, ha ennyire összetett és bonyolult dolgokat már sikerült megoldani az emberiségnek, akkor nem lehetne kísérletet tenni a MÁV és a Volán menetrendjeinek az összefésülésére? Nem muszáj azért, mert ezek a társaságok az adóforintjainkból működnek, és elvileg szolgáltatnak, lehet csupán érdekes problémamegoldás okán is. Mert tényleg, milyen lenne, ha a GPS és a számítógépek korában a szolnoki belvároson át közlekedő autóbuszok – amelyek negyven éve is nagyjából ugyanakkor indultak, mint az új menetrendben – az IC-khez igazodnának, még akkor is, ha azok késnek? (Ha sokat késnek, akkor egy következő busz is várhat rájuk.) Sőt, esetleg olyannal is lehetne próbálkozni, hogy a romos vasútállomás peronján már tájékoztatjuk az utasokat, hogy melyik buszokkal tud a város különböző pontjaira eljutni, és hány perce van az indulásig. (Lehet, hogy sci-fit kellene inkább írnom, ilyen hülye álmok helyett?)

Tudom, ma Magyarország urai úgy gondolkodnak, hogy a lecsúszottak használják a közösségi közlekedést, és már a nép egyszerű fiainak, az országgyűlési képviselőknek is derogál a busz meg a vonat. A magam részéről viszont azt gondolom, hogy azokban az országokban, amelyeket én példának állítanék magunk elé, a buszt és a vonatot azok használják, akiknek van egy kis sütnivalójuk, és nemcsak szlogenek szintjén gondolnak a következő generációkra. Hihetetlennek tűnhet, de azon országok többségében – Hofit idézve – a vonatok nemcsak pontosan jönnek, de mennek is. Persze ott nem olyan okosak, mint itt.

Mondhatják, hogy privatizálok. (Ha emlékeznek még ennek a szónak egy régi jelentésére.) Azaz a magánügyemet közügynek próbálom beállítani a nyilvánosságon keresztül. Lebuktam. Tényleg nagyon szeretném, hogy este hazaérve Szolnokra, ne az orrom előtt menjen el üresen a 6Y-on, vagy csak integetni tudjak valamelyik 7-es vagy 8-as busznak, amelyeknek tényleg semmibe se került volna megvárni a befutó IC-t. Ráadásul a Szabadság térig simán behoznák a menetrendet, és a későbbi megállókban is kevesebben bosszankodnának, hogy a busz előbb ment el, mint a menetrend ígérte.

Ja! Bocsánat. Magyarország jobban teljesít. Nálunk a busz megelőzi a menetrendjét. Hát, akkor nem szóltam.

(A fotók csak illusztrációk, a blogSzolnok archívumából valók, nem frissek!)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki túrák (1.): Az ötödik Zagyva-hídig

Mindössze tíz kilométer, alig kilencméternyi szintkülönbséggel. Két és fél óra alatt kényelmesen megtehető, és közben olyan helyeket láthat egy szolnoki is, amiket addig még soha. Volt, ahol tényleg egyedül érezhettem magam a számomra ritkán hallható csendben, Szolnok tövében.

Évfordulók 2021 (1.): Épített örökség

Az első városháza 210 éve épült a szolnoki piacterén, 165 esztendős az első bérházunk, 125 éves a kórház és a kaszinó, 80 éves lenne a honvéd kórház, 45 éve pedig beemelték az első panelt a Széchenyin. Idén is lesznek kerek évfordulók. Az első részben épített örökségünkből válogatok.

Helytörténelemmé válik

"Azért kezdtem szervezni, mert úgy éreztem, nincs olyan szabadtéri rendezvény a városban, ami az igényeimet kielégítené." - Nyilatkozta 2011-ben, az ötödik Tiszavirág Fesztivál után Kovács Ákos ötletgazda és szervező. Amire az elmúlt 11 év emlékei között keresgélve bukkantam.

Pusztuló szolnoki házak (1.)

Szolnok nem bővelkedik az előző századforduló környékén, illetve a XX. század első évtizedeiben épült házakban. Éppen ezért fájó, hogy épített örökségünk jó néhány darabja úgy pusztul, mintha nem lenne gazdája. Ráadásul a belvárosban, többségében megszépült környezetben.