Szolnok egyik kapujában, a vasútállomás előtt, bő három éve helyeztek ki a megszépült parkba legalább harminc padot. A padok viszont olyanok, mint a növények. Ha nem ápolják őket, tönkre mennek, rohadni kezdenek, majd elpusztulnak. És ahogy a gondozatlan kertet elfoglalja a gaz, az elhanyagolt parkot, a szemét. Szóval szép lassan hasonlítani kezd az állomás előtti park az állomásra.

Van a belvárosi Mészáros Lőrinc utcában egy furcsa, magára hagyott járdaszakasz. A nagy posta után, a néhai telefonközpont épülete és udvari bejárata között. Ami mellett egy betonmellvédből kinövő "domb" van. Ezen a magányos járdán hosszú ideje csak gyűlik a lehullott levél, dagad a a massza, lassan olyan, mintha szivacson járna ott az ember. Előtte, után tiszta a járda. Az a rész senkié?

A tűzoltóság mellett, a József Attila út 18. szám alatt található Szolnok egyik leggazdagabban díszített polgárháza. Műemlékekben gazdagabb városokban, érthető módon, semmit sem érne ez a stukkókkal és apró szobrokkal felcicomázott homlokzat, ami tulajdonképpen a mögötte álló háznak csak a díszes takarója. Nálunk azonban ritka kincs, így talán érdemes lenne arra, hogy legalább ezt a díszletfalat védjük és megmentsük. Még azelőtt, hogy egyszer az egész megunja a gondatlanságot, és a József Attila út járdájára borul. Hisz akkor az évtizedek óta megoldhatatlan problémának is vége lesz.

A klasszikus poén, hogy olimpiát akarunk rendezni, miközben egy hétköznapot se tudunk problémamentesen lebonyolítani. Szolnok nem akar olimpiát rendezni, csak újabb és újabb építkezésekbe fog bele, miközben a meglévő dolgokat sem tudja rendben tartani. Épül a 21. századi vártorony meg az újabb sétány körülötte, közben a Zagyva túlpartján veri fel a gaz a régit. Mi lesz itt, ha még több sétányunk lesz, mint seprűnk?