Ez most egy ismétlés, hogy bemutassam: tévedtem. Két év alatt sem szakadt be az úttest a Mártírok útján, a "dohányfermentáló" közelében. A fotó ma is készülhetett volna. Két éve ugyanis csak süllyed az úttest, amire az autósokat tábla figyelmezteti, a buszon utazókat meg a jármű és a fejük bólintása. Mennyivel lennénk előbbre, ha két évvel ezelőtt kijavítják itt az utat? Lehet, ez egy kísérlet arra, hogy kiderüljön: milyen mélyre süllyedhetünk még?

A Lime roller szeret az oldalán pihenni. Bárhol a városban. Biztos, bennem van a hiba, de több rollert látok széthagyva a városban, mint rendeltetésszerű használat közben. Néha úgy tűnik, lassan nemcsak szemétszedést, de rollerszedést is szervezni kellene. Hogy valakinek az üzlete jól menjen. Megvárjuk, amíg keresztülesik valaki egy elhagyott rolleren? Vagy valakinek az autójára dől egy ilyen súlyos szerkezet? Vagy Szolnokon minden rendben. Párizsra meg kár figyelni.

Szerintem senki sem tudja, hány pad lehet Szolnok közterületein. Így arról se lehet pontos információ senkinél, hogy a kihelyezett padok közül jelenleg hány alkalmatlan arra, amire szánták. Arról meg pláne, mi lesz a sorsuk. Meddig hirdetik a nemtörődömséget, a gazdátlanságot? Avagy mikor jut valakinek az eszébe, hogy felújítsa ezeket a szomorú, feladatukra alkalmatlan padokat.

A Madách köznél sikerült úgy leparkolnia ennek a Saab-nak, hogy pont elállja a sikátor járdáját. A kerékpáros anyuka örülhetett a tehetséges sofőrnek, akinek csak egy kicsit kellett volna előbbre mennie, hogy senkit ne zavarjon. De hát a drága autót nem mindig a szellem nagyságai vezetik.