Nem először hozom példának a Sebes-Körös nagyváradi szakaszát, amelyik úgy tűnik, szinte egész évben ugyanakkora magasságú a városban. Ennek köszönhetően a partján, szinte a víz közelében gyalogút vezet, kicsit fentebb sétány halad, karnyújtásnyira pedig vendéglátóhelyek és rendezvényhelyszínek találhatóak. A Sebes-Körös valóban Nagyvárad része. Nem vagyok vízügyi szakember, nem ismerem az ottani vízjárást, csak azt látom, hogy a belvárosi szakaszon megépített medergátak remekül tartják a folyó szintjét. Ezek nem valami bonyolult műtárgyak, hanem olyan, a mederben keresztbe épített betonfalak, amelyeken a magasabb víz simán átbukik. Mondom, nem értek hozzá, gőzöm sincs a biológiai következményekről, nem tudom, hogyan viselkednek a halak, csak azt látom, hogy a folyó a várossal együtt létezik.

Ehhez képest Szolnoknál a Tisza és a Zagyva olyan szeszélyes vízjárású – vagy volt egykor, ma már inkább állandóan alacsony vízállású -, hogy a szélesen vett medrek és partok semmire sem alkalmasak. Ennek megfelelően mindkét folyót legfeljebb a horgászok használják, olykor felbukkannak rajtuk kishajók, de a többség számára nem sokat adnak hozzá a városi léthez. Biztos, hosszan tudnák sorolni a szakemberek, hogy Szolnoknál miért nem lehet valami állandó – vagy az év nagy részében állandó – vízszintet elérni. Már hallom a környezetvédőket is, hogy miért lenne hiba megbolygatni a folyómedret, és mennyivel előnyösebb az elképesztő vízszintingadozás, a part egyre nagyobb részének az előbukkanása. Sőt, biztosan olyanok is vannak, akik a folyó hajózhatóságát féltik, mert minden évben van pár nap, amikor elvileg egy uszály vagy egy kisebb turistahajó elevickél a Tiszán. Jól van ez így?

Tudom, hogy a Tisza nem hasonlítható össze sem a Sebes Körössel, sem a spanyolországi Toledot érintő Tajo folyóval, aminek vízszintjét ugyancsak medergátakkal próbálják viszonylag egyenletesen tartani. Ugyanakkor nem nagyon tudok azzal mit kezdeni, hogy nálunk minden ilyen vagy hasonló felvetésre csak az a válasz, hogy miért nem lehet megcsinálni. Miért nem lehet egyszer valaminek úgy nekiállni, hogy kifogások helyett megoldásokat keresünk azért, mert szempont, hogy mi lenne az országnak, a városnak, az embereknek a jó. Nem vagyok szakember, de paraszti eszemmel azt gondolom, sem Magyarországnak, sem Szolnoknak, sem nekem, szolnokinak nem jó, ami a Zagyvával és a Tiszával évek óta történik. Hogy csak átfolynak rajtunk. Hogy lassan kiszáradnak. Persze, tudom, globális felmelegedés. De máshol is van, ott mégsem pocsolyásodnak el a folyómedrek.

A sok álmom között van egy olyan is, amelyik a Zagyvát és a Tiszát érinti. A fentiek alapján nem nehéz kitalálni, mi van benne. A visszaduzzasztott folyók Szolnoknál az év nagy részében ugyanolyan magasságúak. Az értelmezhető vízmagasság miatt a folyók partja él, mint Nagyváradon vagy éppen Bázelben. Nem távolról nézik a szolnokiak a folyóikat, hanem szinte a partjukról, ahová lépcsők vezetnek le, amelyek ki vannak építve úgy, hogy az embert, a városlakót is szolgálják. Én azt se bánnám, ha Csongrádnál megépülne az újabb vízlépcső, hiszen a Tisza-tóba se halt bele senki, sőt fél évszázad után hálásak lehetünk, hogy annak idején megépítették.

Tudom, ehhez Szolnok kevés. Ez nemcsak Szolnok és a szolnokiak problémája. De számtalan olyan ügy van, ami nemcsak nekünk és itt fontos. És számtalan olyan ügy lehet, ami azért indul el a megoldás felé, mert a helyiek – akik adófizető és választó állampolgárok is egyben – akarják. A választottjaik pedig ezt megértik, hogy nem gombnyomogató nyugdíjkiegészítés vagy a pártközlöny végrehajtása a helyiek képviselete, hanem szolgálat. És beleállnak és kijárják, ami persze jóval macerásabb, bonyolultabb, mint egymást anyázni a közgyűlésben. De hát a feladatokhoz fel kell nőni, és nem a jelenleg elapadó Tisza vízszintjét kell követni, ami már tényleg a béka sejhaja alatt van! Ha netán Debrecenben beindulnak a hatalmas akkumulátorgyárak, és Szolnok határában is felépül néhány ilyen üzem, akkor még kevesebb víz marad a Tiszában. Tényleg nem értem, miért hagyjuk, hogy így legyen?