Szolnok kapuja így fogad és ezzel a képpel búcsúztat. A szolnoki vasútállomás a megvalósult Balkán. Elnézést! A posztszovjet köztársaságokat alulmúló színvonal. Nemcsak a rongálók miatt. A működtetők igénytelenséges is sokat hozzátesz.
Valakinek szüksége volt a 6-os és a 6Y-os buszok menetrendjére? Nem működik a net? Lehet, hogy nem pont akkor jött a busz, amikor valaki kiért a megállóba, és ezért le kellett vezetni a feszültséget? És éppen egy uniós tájékoztató tábla volt a közelben. Biztos, mindenre van magyarázat. Miként az is valószínű, hogy sok mindent nem tudok elképzelni, felfogni és elfogadni. Szerintem valaki, valakik hülyeséget csináltak. Kit okoljunk? Jobb lesz tőle? Többé nem fordul elő? Ez van, így élünk.
Emlékezni szép dolog. Megemlékezni is. Ünnepélyesen koszorúzni is. De aztán elfelejteni, hogy pár hónapja hol jártunk! A koszorúk meg száradjanak. Emlékeztessenek arra, hogy milyenek vagyunk. Feledékenyek? Önzők? Képmutatók?
Augusztus 20-án készült ez a kép a Kossuth téren. Még a délutáni nagy buli, és az azzal járó szemét előtt. Amivel csak azt szeretném jelezni, hogy Szolnokon nem nagyon működik a közterületeket takarítása. Így a péntek és szombat esti nyomok hétfőig várják sorsukat. Értem én, hogy munkaidő. De hát a turizmus nem igazodik ahhoz. Sőt, a szolnokiak többsége is talán inkább hétvégén ér rá sétálni. És nem feltétlenül szeret szemétben gázolni.
Lényegében a Sólyom utca folytatása az egykori Sportbolt melletti sikátor, aminek köszönhetően nem kell hosszú háztömböket megkerülni. Mondjuk, ahogy az az átjáró mostanában kinéz, elgondolkodik az ember a kerülésen. Sajnos nem tudom, hogy kinek címezhetném a panaszomat. Mert nem tudom, hogy az ott köz- vagy magánterület. A kinézet alapján csak a közröhej a biztos.