Joggal feltételezhető, hogy Tiszavirág-híd karbantartásáért felelős városi cég munkatársai, a szolnoki rendőrség, illetve a helyi önkormányzat nincs tisztában a horogkereszt, az SS-jel és a második világháborús náci köszöntés jelentésével. Ezt bizonyítja, hogy három ilyen jel tavaly óta díszítheti a Tiszavirág-híd Liget felőli lábát. És itt van május elseje, lesz forgalom a Tiszaligetben, világgá kürtölhető Szolnok szégyene. Lemondásuk után történelemórát az illetékeseknek!

Egyesek szerint azért kell örülni a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiója tervezett elbontásának, mert legalább megszűnik a körülötte lévő szemétdomb. Támadt némi mozgolódás az épület körül, így még inkább láthatóvá vált az udvarára bedobált szemét. Kérdés, hogy az ott kinek a szemete? Na meg az is, hogy a szemetelés megszüntetésének a legjobb módja-e, ha e történelmi épület helyére parkolóházat építünk? Gondolkodjunk!

Biztosan van rá valamilyen értelmes, értelmetlen magyarázat. Afelől sincs kétségem, hogy ez alapvetően nem Szolnokon, szolnokiakon múlik. Ennek ellenére a mi szégyenünk az immár évek óta levert vakolatú, ocsmány külsejű bírósági épület. Kinek kellene, lehetne (?) tennie azért, hogy a lassan egy évtizede halogatott felújítás megtörténjen? Persze, majd a tavasz megoldja. De csak az első emeletig. A szolnokiak meg ne emeljék feljebb a fejüket?

Három vitrin árválkodik a félig-meddig üres Aba-Novák Kulturális Központ és a lassan-lassan épülő Agóra Terminál között. A maguk nemében XX. századi művészeti alkotásoknak is tekinthetjük őket, amelyekben a semmi - vagy a képzeletünk szüleménye - állítható ki. Ha nem emlékeznék arra, hogy ezek egykor kirakatok voltak, akkor sikítva kérdezném: ez mi? Így viszont tudom: múltunk egy érdekes emléke - porladóban.