Legalább egy éve emlékeztet ez a tábla, Szolnok egyik legszebb helyen lévő játszóterén arra, hogy vannak olyanok, akiknek gyermekkorából kimaradt a kulturált játszótér. Se gyerekszoba, se játszótér. A primitívség meg körbeér.
A Sütő utca egyik házának tulajdonos megunhatta, hogy a környék kocsmáinak vendégei a kapujában könnyítenek magukon. Nem tudom, a felirat segít-e. Ha igen, a belváros minden házfalát és kapualját ilyenekkel kell teleragasztani. Meg azzal, hogy akinek haszna van a péntek-szombati bulikból, az másnap reggelre takarítsa is ki a belvárost. A felirat készítőjével és az ilyen kívánságok közlőjével van a baj?
Ismeretlenül is utállak Cinti. Leginkább azért, mert egy olyan szellemi toprongyot sikerült magadba bolondítani, aki a képen látható módon, a Tisza-parti sétány mellvédjének összefirkálásával fejezte ki érzelmeit irántad. Akkor foglak kedvelni, ha primitív udvarlódat ráveszed, hogy lekaparja az üzenetét. És megérteted vele, neked nem itt kell üzenni, a rombolás nem lovagias cselekedet. Még akkor sem, ha úgy tűnik, Szolnokon ez bárhol és bármikor megtehető. Hiába kamera, hiába mindenféle őrség. Cinti! Legalább neked legyen eszed!
Az építkezés alatt az emlékezés szünetel? Ez jutott eszembe a két építkezés közé szorult Damjanich-szobor környékéről. A fű ugyan le van vágva, de nem virágok, hanem szemét virít az emlékműhöz tartozó dombon, lépcsőkön, mögé pedig ne is nézzenek. Értem én, hogy most nincs szem előtt. Meg azt is tudom, hogy a szolnoki csata napja óta koszorúzni se lehetett. De az emlékmű szó nem arra utal, hogy csak bizonyos napokon emlékeztetne az a mű. Az emlékezés az építkezések alatt sem szünetel(hetne).
Lassan két hónapja takarítja a Tisza az árterét. Más szemetét hozza fentebbről, lerak belőle egy kicsit Szolnoknál, hogy aztán a mieinket is vigye tovább a lentebb élőknek. A civilizáció üzenete műanyag palackokban, végig a folyó mentén. Idén ezzel a szemétkoszorúval emlékezünk a cianidszennyezés 24. évfordulójára, mutatva, mennyit tanultunk abból a nagyobb bajból is.
