Budapest VIII. kerületében, azaz a tévesen még mindig nem túl jó hírű Józsefvárosban, a Baross utca és a Kálvária tér találkozásánál idén májusig működött egy benzinkút. Az üzemanyagtöltő május 29-én azonban bezárt, mobilkerítéssel körbekerítették, a maradék üzemanyagot május 31-én kiszivattyúzták, a kútoszlopok és a tető három hetesre tervezett bontását pedig június 10-én megkezdték. Ezt követően történt meg a földben lévő tartályok kiemelése, majd július 15-től elindulhattak a felszíni munkák, hogy a területre ezen a nyáron megtervezett zöldfelület és parkolók ősszel elkészülhessenek.
Nem vagyok józsefvárosi, ott élőt se nagyon ismerek, pláne olyat nem, akivel a helyi ügyekről beszélgethetnék. Ám a nyár elején Budapesten nyaraltam – igen, és volt akkora élmény, mint Amszterdam, Barcelona vagy Krakkó -, és Józsefváros mélyén, leginkább a Magdolnanegyed és környékén bóklásztam, így nem tudtam nem észrevenni és elolvasni a kerületi önkormányzat, több helyen kifüggesztett tájékoztató plakátjait. Azaz Pikólandben nem titok, hogy a közös területeken mi történik, mit bontanak vagy építenek. Úgy tűnik, hogy az újságíróból lett sikeres polgármester, Pikó András pontosan tudja, mi a kommunikáció, és az miért fontos.
Persze az egész szót sem érdemelne, ha sétáim során ezt az egy tájékoztató plakátot láttam volna. Azonban a mellékelt információs pontot az egykori Köztársaság, ma II. János Pál pápa tér sarkán vettem észre és örökítettem meg, hogy aztán több helyen, például a Corvin mozinál is találja ilyet. Július első napjaiban a helyi napközis táborról, a Cinka Panna kertről, Józsefváros balatoni strandjáról, helyi társasházi pályázatról, az éves kitüntetésekre való javaslatokról és a Józsefvárosi részvételi kisokosról olvashattam. Azaz csupa olyan dologról, ami amúgy valóban érintheti azokat, akik Pikó Andrást mondhatják polgármesterüknek, aki láthatóan nem a hivatal magányában, pártkatonái védelmében vezeti a rá bízott „települést”, aminek népessége Szolnokéval vetekszik. Nem véletlen, hogy június 9-én nemcsak megőrizte tisztségét, de a lakók szavazatainak köszönhetően pozícióját is megerősítette.
Nem hinném, hogy azért, mert Pikóland lakói informatikai analfabéták lennének, akikkel emiatt utcai plakátokon kell kommunikálni például a kerületi intézményeket és civil szervezeteket érintő pályázatokról. Miként azt sem, hogy Pikó és sokat támadott csapata is pökhendi módon azt gondolja, hogy amiről ők tudnak, arról mindenki tud, tehát nem érdemes például a kerületben zajló nagy egyetemépítésről szóló lakossági fórumra utcai plakáton is meghívni az érintetteket. Nem tudom, de nem zárom ki, hogy Pikólandnek is van valami kábeltévéje, honlapja, talán még szorgalmas, csak a maga igazát zengő képviselői is, ám ez sem akadályozza meg őket, hogy például a helyi értékvédelmi pályázatra is ilyen módon hívják fel a figyelmet. Azt kell valószínűsítenem, hogy Pikó András nem azt gondolja magáról, hogy megválasztásával a kerület legokosabb embere lett, csapata meg nem önjelölt kommunikációs szakemberekből állhat, akik kerékpárról is be tudják kapcsolni a telefonjuk videókameráját. Nem ismerem őket, de Józsefvárosban sétálva tényleg úgy éreztem, ők nem a józsefvárosiak feje fölött méterekkel lebegő szent tehenek, hanem ismerős szomszédok.
Tudom, most sokan verni kezdik a klaviatúrájukat, hogy ha itt nem tetszik, oda lehet költözni. Meg dollárbaloldal és egyébként is észre kellene venni, Szolnokon mennyi minden történt. Nem, nem fogok elköltözni, és egyetlen morgolódónak sem javasolnám. És nem, nem tudok elájulni az elmúlt évek kommunikációs teljesítményétől sem – vessenek egy pillantást a város honlapjára -, de tulajdonképpen már nem is érdekel, hogy mi volt. A választók pontoztak. Engem most már az érdekel, hogy lesz-e változás. Például a szolnokiakkal történő kommunikáció, a döntések előkészítésébe és meghozatalába történő lakossági bevonás terén. Mert ez szerintem sokkal fontosabb, mint a közösségi oldalak bugyraiban a férfiasságok méregetése.
Tanulni nem szégyen. Sőt, az okos onnan ismerhető fel, hogy a jó ötleteket ellesi másoktól. De nemcsak a címeket olvassa el, mint történt Szolnokon például a közösségi kert esetében, amiről volt olyan illetékes, akinek a lépcsőházak előtti, idős nénik ápolta virágágyás ugrott be. Hát bizony Józsefvárosba közösségi kert témában is lehetne tanulmányutat szervezni szolnoki döntéshozóknak, civileknek és városi cégek munkatársainak. Számomra ugyanis egyértelmű, hogy Pikóéknak azzal is sikerült szakítaniuk, hogy ők mindent tudnak, mindent megmondanak és mindent megpróbálnak egyedül elintézni. A Magdolnanegyedben látott közösségi kert és ház előtti ápolt terület alapján úgy tűnik, arra is rájöttek, ha emberszámba veszik a választókat, a lakosaikat, akkor az ő energiáikat is becsatornázhatják a kerület szépítésébe, fejlesztésébe.
József város mélyén, ma már egyáltalán nem sötétek a fények. Sőt, vannak fények, amelyeket érdemes lenne követni. A szolnoki Kossuth térről, vagy, ha ott nem értik, hát nélkülük.
