– Annyit árult el, hogy kitől kapta a tippet, meg hogy el volt keseredve, ezért minden mindegy alapon rabolt bankot – mondta Gerzson és az 1988-ban a Közgébből elballagott 4. D osztálytalálkozóján Csongor és Csilluska közé telepedett. – Anna most kínozza még egy sort, aztán folytatom a kihallgatását. Bár egy szót se hiszek a Szapáry úti bankrablásból.

– Szerintem is hülyeség – vágta rá Traktor. – Kettőszázmillió forint 1989-ban iszonyatosan nagy pénz volt. Ha ennyit elloptak volna, hetekig arról szóltak volna a hírek. Ez ma legalább 4-5 milliárd forint. Ez a könyvelésből és a pénzforgalomból is hiányzott volna. Azt nem kétlem, hogy Ványai valami disznóságot csinált és lelépett, de ennyit nem vitt el a Szapáry úti OTP-ből.

– Lehet, hogy igazad van – vette át a szót Csongor. – De ne felejtsétek el, hogy 1989 karácsonya környékén elég nagy felfordulás volt az országban.

– Mert elfogyott a bevásárlókocsi a Tescónál? – Dobott be egy poént Jozsó, aki sörrel a kezében ácsorgott a többiek mögött.

– Akkor még Áfésznek hívták a Tescót – nézett Csilluska a volt osztálytársára, mire a többiek hangosan felröhögtek. – Irigyek vagytok Ványaira, hogy neki legalább történt valami érdekes az életében az elmúlt huszonöt évben.

– Miért, Csilluska, egyik férjed se hozott izgalmat az életedbe? – Vette vissza a szót Gerzson, amitől még nagyobb lett a jókedv. – Legalább azt ismerd el, hogy Jozsó okozott pár izgalmas percet!

– Irigyek vagytok – Komorodott el Jozsó. – Nekem a negyedszázaddal ezelőtti Csillus volt meg, ami veletek már soha nem fordulhat elő.

– Hogy te mekkora bunkó vagy – ugrott fel a társaság egyetlen hölgy tagja, és egy fél pohár sört löttyintett Jozsóra.

– Állj! – vette vissza a szót Csongor, miközben egy zsebkendőt nyújtott sörben úszó barátjának. – A magam részéről valóban annyira irigylem Jozsótól Csillust, mint Ványaitól Annát, meg talán Ványai kalandos életét, de mielőtt mindenki kivetkőzne önmagából…

– Én kezdem – és Jozsó unottan az asztalra tette a sörét, és elkezdett kibújni a zakójából. – Csilluskám, legalább kövesd a példámat!

– Vetkőzős pókert játsszunk? – Lépett a társasághoz Ványai, akinek egyik arca feltűnően vörös volt. – Húsz éve hogy szerettem ezt Korfun.

– Ványai, te hazudsz! – Emelkedett fel a székéről Gerzson.

– Ha jók voltak a csajok, és kevés pasa játszott, tényleg szerettem a vetkőzős pókert.

– Nem ez, hanem a bankrablásos sztorid a kamu. Nem hagyhattak annyi pénzt őrizetlenül, egy szoba közepén – folytatta a füredi rendőrkapitány.

– Először én se hittem a szememnek – válaszolta Ványai és letelepedett a többiek közé. – Így utólag se tudom mással magyarázni, mint a világútlevéllel és az inflációval.

– Meg a felfordulással – tette hozzá Csongor.

– Biztos, hogy az is benne volt. Ne felejtsétek el, hogy 1989 őszén már legalább 20-25%-os volt a pénzromlás, ráadásul az ország egyik fele vállalkozni kezdett, a másik fele meg Ausztriába költötte a pénzét. A volt bankos kollégáim mesélték pár héttel a rablás előtt, hogy nem győzték készpénzzel, mindenütt azt tároltak a bankban. Egy volt közgés csajjal vigasztalódtam, aki pár hétig kollégám is volt, amikor a Szapáry úti bankban dolgoztam, és ő mesélte, hogy esténként az egyik hátsó szoba asztalára hordják össze a pénzt, mert nem fér a széfbe. Amikor karácsonyeste elindultam, csak reméltem, hogy igazat beszélt. Nem hazudott. Felfoghatatlan mennyiségű pénz volt a szobában, ahová bejutottam. Ezért is mentem vissza még vagy négyszer az ünnepek alatt.