A Szapáry úton, a K&H bank épülete alatt van egy átjáró, amin keresztül az Árkádok mögött lévő parkolóba lehet bejutni. Hogy ez az átjáró és annak lassan pusztuló falai és burkolatai kié, nem tudom. Közterület? Magánterület? Az biztos, hogy Szolnokon van, a város központjában. Tehát, ha egy idegen ránéz a szétvert, potyogó kőlapokra, neki az juthat eszébe, hogy mi, szolnokiak vagyunk az igénytelenek. Tűrnünk kell?

Ismerik a mondást, miszerint a hídon akkor kell átkelni, amikor odaértünk? Ha marad a csapadékos, de napos idő, akkor előbb-utóbb szolnokosítanunk kell a mondást. Valahogy úgy, hogy ha odaértünk a belvárosi Tisza-hídhoz, az átkelés előtt gyomláljunk kicsit. Mert előfordulhat, hogy különben nem találjuk meg a hidat.

Poldi bácsi az Égigérő fűben mindig azt mondogatta, hogy neki csak az a szép zöld gyep, az fog nagyon hiányozni. Nekünk meg itt, Szolnokon, a való életben egy-két olyan Poldi bácsi hiányzik nagyon, akik a közterületeinken rendszeresen sétálva észrevennék a kisebb-nagyobb hibákat, problémákat, és beszólnának a "központba", hogy hol és mit kellene kijavítani. Mert akkor talán a Verseghy parkban sem várna hosszan a megmentőire a képen látható elektromos szekrényke.

Látszólag teljesen rendben van. Sőt! Még nem rúgták ki az ablakát, a pad és a tető is a helyén. Tehát nem is panaszkodjunk. Az idióta firkálások megszokottak. A vadplakátok elkerülhetetlenek. A pad alatt kibújó gaz vicces. A kissé koszos üveg meg a hibahatár. Buszmegálló anno 2015 Szolnok. Lehetne másmilyen is vagy lentebb adjuk/adtuk az igényeinket?