2025.11.19. (szerda)

Sgrafitto mellett kávé

Sgrafitto mellett kávé

Dátum:

Aki a Kossuth téren nem bezár, hanem nyit, annak illik támogatni a vállalkozását. Aki ráadásul egy régi, csak nekünk, szolnokiaknak fontos faliképet nem levakartat, hanem felújíttat, arra érdemes odafigyelni. Hogy miért lett Centrum a Múzeumból, nem tudom. De a Centrum Kávézó is vállalható.

Sokszor elsirattam már a többre érdemes Kossuth tér évek óta üresen álló üzleteit. Leginkább azért, mert egy tér nem attól lesz élő és a helyiek számára fontos, hogy uniós pénzből átalakítjuk. Még akkor sem, ha kifejezetten jó ötletek alapján sikerült a város főteréhez hozzányúlni. És attól sem, ha a városi rendezvények egy részének a térre terelésével sikerül egy-egy hétvégére pezsgővé tenni a helyet. Egy szép közterület akkor lesz az év 365 napján valódi városi tér, ha ott élő, működő üzletek – nem kínaiak és használtruhásak – és kávézók vannak.

Ehhez pedig három dolog kell. Esetünkben óhatatlanul olyan várospolitika, ami ösztönzi a vállalkozók tartós megjelenését a téren, de bünteti azokat a befektetőket, akiknek megéri évekig zárva tartani egy-egy bérleményt. Másodjára olyan vállalkozók, akik türelmesek, van fantáziájuk, és mondjuk a Kossuth tér esetében nemcsak magukra gondolnak. Ugyanis ez a tér és szűkebb környezete pontosan ugyanúgy működik, mint egy pláza: sok mindent közösen kell kitalálni. Harmadrészt pedig kellenek olyan helyi polgárok, akik nem elsiratják a helyit, miközben a multikhoz járnak, hanem olykor egy 300 forintos kávéval vagy teával örömet szereznek maguknak, miközben a helyi vállalkozót is támogatják.

Nem tudom, a fenti háromból mennyi van meg a Múzeum étterem helyén nyílt Centrum Kávézó esetében. A magam részről a kávén és a teán is túl vagyok már, és még szurkolok is a befektetőnek. A hely ugyanis alapvetően rendben van.

Kezdjük azzal, hogy Szolnok legnagyobb sgrafitto képe mellett kávézhatunk. Ludmány Ottó Kompozíció című vakolatképe valamikor 1962-ben készült, abban az évben, amikor a Kossuth tér új lakóházát, földszintjén a Múzeum étteremmel átadták. A képet a rendszerváltás után elfalazták, majd az előző bérlő 2007 körül kibontatta, a mostani pedig egy kicsit még fel is újíttatta. Ezzel pedig a város egyik legérdekesebb belső terű kávézóját hozta létre. Amihez persze az igényes bútorzat is sokat hozzátesz.

A kávézó kínálata és árai is elfogadhatóak. Nem! Az árra a kibírható kifejezés is használható. A felszolgáló kedves és közlékeny, a reggeli újságok rendben lévők, a kávé minőségi és finom, és még a zagyvarékasi cukrászdából származó sütemények is jók. Szóval, minden adott ahhoz, hogy a Kossuth tér sarkán egy újabb vállalható kávézónk legyen.

Amihez persze mi, vendégek is nagyon kellünk. A Centrum Kávézó nyitása után szűk két héttel azt lehet mondani: az új hely sorsa rajtunk múlik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hazai házias

Az Alcsi Holt-Tisza étterem ellentmond minden, a vendéglátóhelyek ideális elhelyezkedéséről szóló elképzelésnek, valamint a marketing eszközök használatát mantrázó sztereotípiáknak. Teheti, hiszen semmi egyebet nem csinál, mint jól főz és hangulatos környezetben, korrekt áron, normálisan tálal.

2010: Valami, de nem az igazi

Becsülöm azokat a helyeket, ahol bárzongoristát fogadnak. Szeretem az olyan éttermeket, ahol az étlap nem sorszámozott felsorolás, hanem kellemes olvasnivaló. Ezek ugyanis arra utalnak, hogy valaki gondol valamit az adott helyről. Például az Andante-ről. Ami azonban még nagyon nem az igazi.

Otthonos ízek

Vannak hétköznapi éttermek, amelyek éppen arra jók, hogy hét közben, munkaidőben egyszerű, de finom ebédet kínáljanak. Az ilyen helyek ajánlás útján találhatók meg. Például a Sütő utcában, a Le Diner Restaurant.

Vállalható múltidéző

Az utóbbi hónapokban többen is ajánlották. Aztán eldöntöttük, hogy vasárnapi ebéddel adunk egy esélyt a helynek. Még szerencse, hogy előző nap foglaltunk asztalt. A hangulat kicsit retró, az étlap kínálata ígéretes, és tulajdonképpen nem is csalódtunk a múltidéző Evezős csárdában.