2025.12.16. (kedd)

Strandfürdő

Strandfürdő

Dátum:

A képet nézegetve próbálom kitalálni, hogy hol lehetett egykor Szolnokon, a Tiszán a Strandfürdő. Így nagybetűvel. Azaz, ahogy a képen látható kiépítve, sőt talán átkelőhajóval is.

A képet nézegetve próbálom kitalálni, hogy hol lehetett egykor Szolnokon, a Tiszán a Strandfürdő. Így nagybetűvel. Azaz, ahogy a képen látható kiépítve, sőt talán átkelőhajóval is.

A Tisza városi szakaszán soha életemben nem fürödtem. Sőt, így végiggondolva, annak is van már vagy húsz éve, hogy egyáltalán a folyóban fürödtem volna Szolnok közelében. A nyolcvanas évek végén még sokszor jártunk a rákóczifalvai szabadstrandra, meg Nagykörűbe, illetve valahová a Millér környékére. Egyik helyen se volt semmi kiépítve, csak homokos volt a part, könnyen le lehetett jutni, és a környékbeliek úgy gondolták, hogy akkor az ott a strand.

A mellékelt képeslap – szerintem – valamikor a harmincas években készülhetett. Mivel a fotón a standfürdőn kívül más épület nem látható, a házak alapján nem azonosítható be sem a felvétel pontos helye, sem az exponálás ideje. Csupán a képen látható felirat és a fotó színe alapján tippelek a képeslap korára.

Az is csak okoskodás, hogy ez a fürdő nem a Tisza jobb, azaz városi partján állt. Ezt azért gondolom, mert különben nem működtettek volna átkelőhajót a két part között, ahogy az a képeslap jobb szélén látható. Továbbá, ennek a fürdőnek valahol a nagy kanyar fölött kellett lenni, azaz inkább a belvárossal szemben, sem mint az ipartelepek túloldalán. Tippem szerint, valahol a mai vízirendőrség és a vízművek közötti szakasszal szemben, tehát valahol a Tiszaliget, vagy a mentetlen oldalán működhetett ez a régi Strandfürdő.

Ami láthatóan egészen kiépült pihenőhely lehetett. Látszik, hogy a folyón legalább két nagyobb, korlátokkal kerített stég várta a vendégeket, aki a partfalba vájt lépcsőkön juthattak le a Tiszához. A kép bal oldalán, a fürdő stégek mellett pedig mintha egy kishajó kikötő lenne. A homokos magas part tetején valamiféle fürdőház áll, aminek a két oldalán mintha kabinsor futna. És ha jobban megnézik a képet, látszik, vendégekből sem volt hiány.

Nem tudom, miért nem fürdünk Szolnoknál a Tiszában. Baselnél a Rajnában – ami jóval hidegebb, gyorsabb, és még sűrű hajóforgalmat is bonyolít – nemhogy fürdenek, hanem sportolnak is. Mi lehet az oka, hogy a Tisza fővárosában, egy fürdővárosban éppen csak az élő folyókban nem lehet fürdeni? Ahogy régen.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Még éppen szolnoki HEMO

Bő fél évszázaddal ezelőtt lehetett utoljára úgy látni a szolnoki Kossuth út 16. számú telken álló, egykori Népbankot, ahogy Danka István - szerintem 1972-ben - megörökítette. A fotó készítése idején még éppen a szolnoki helyőrségi művelődési otthon működött benne, hogy aztán Sztár legyen belőle.

Szolnoki facsarnok

Akár e képeslapon megörökített látványhoz hasonló is fogadhatta 1907 nyarán a Sátoraljaújhelyről Szolnokra érkező Erzsikét. Merthogy akkor még állt a régi, azaz kettővel ezelőtti szolnoki vasútállomás, amelynek peronján vendéglő működött, néhány sínje fölött pedig facsarnok volt.

A szolnoki Ferencváros

Nagy Zsolt, a megyei napilap egykori fotósa nem repülőn szállt 1975 körül az átépülő Szolnok fölé, hanem az akkor már majdnem átadott Vízügyi Székházból örökítette meg a mi Ferencvárosunk keleti szélét. Azaz a még gyér forgalmú, a Horánszky nyomvonalát részben már elhagyó Ady Endre utcát.

Üdvözlet Kádár cukrászdájából

Nem az a Kádár, hiszen amikor ezek a fotók készültek, még meg sem született. Ez a Kádár a szolnoki Kádár, akinek a nevéhez a város első modern cukrászdája és kávéháza köthető. Kádár Kálmánról és a Szapáry utcai "intézményéről" van szó, aminek épülete 1910 körül kapta meg mai formáját.