– Kellene már egy kis pénz, nem sok, pár tízmillió elég lenne – mondta egy magyar filmes szakembernek látszó tárgy valahol egy bizalmas beszélgetésben. – Ideje lenne filmet forgatni.

– Milyen filmet? Művész filmet vagy közönségfilmet? – Tettette magát a másik szakembernek látszó lény.

– Lényegében mindegy, a közönség lassan se erre, se arra nem megy be, de nem is nekik gyártjuk. Olyan filmet kellene csinálni, amit az állam támogat – felelte az első megszólaló.

– Sikerfilmet! – Csillant fel a szeme a második megszólalónak.

– A mi szempontunkból siker filmet. Amin jó sokat lehet már jó előre keresni. Még azelőtt, hogy a nézők, akiknek végül is készül, jegyet vennének rá – tette hozzá az első filmesnek látszó tárgy. – Ötlet?

– Melegítsünk fel valami régi történetet, alázzunk meg néhány jobb sorsra érdemes színészt, vegyünk be a buliba egy olyan rendezőt, aki fiatalon megcsinált egy vitathatatlan minőségű filmet, aztán indulhat a mutyi. Pontosabban az állami csapok kinyitása – foglalta össze a haditervet a második filmes szerű.

– A színészekkel nem lesz gond, nem fognak háborogni? – kérdezte az első.

– Ugyan. Szerencsétlenek örülnek, ha kamera elé állhatnak, és csurran valami a számláikra.

– A rendezővel?

– Ugyan. Már az előző filmjei is vállalhatatlanok voltak, normális országban statisztának se engednék ki egy forgatásra. Örül, hogy úgy tehet, mintha.

– Állami források lesznek?

– Viccelsz? A te ismertségeddel és az én kapcsolataimmal? Plusz a rendező és a színészek nevével majd takarózunk. Meg majd mondunk néhány lózungot a megújulásra váró nemzeti filmgyártásról, ha kell még a Vajnát is bevesszük a buliba, és tuti a biznisz.

– Azért nagydolog a filmművészet – tette hozzá az idehaza magát filmművésznek tartó első megszólaló. – Akkor induljon a projekt, de a díszbemutatóra nekem már ne küldjetek meghívót, mert addigra a megérdemelt nyereségből én már Dominikán telelek.

– Ez csak természetes. Szerinted a mi köreinkben van olyan filmkészítő, akit érdekel, hogy mi kerül a tekercsre, mi lesz a mozikban, és mit szólnak a nézők? – Kacagott gurgulázva a második megszólaló, aki magában már az újabb millióit számolta. Igazából persze azon röhögött, hogy milyen pancser állami pénzeltüntetők vannak, akik számlákkal, szerződésekkel, politikai kapcsolatokkal meg ilyen badarságokkal kínlódnak. Milyen pitik – gondolta – mennyivel tisztább dolog egy vállalhatatlan film kapcsán felmarkolni a milliókat, utána meg lehülyézni azokat, akik nem értik a filmjüket.

A két magyar filmesnek tűnő szakemberszerű felállt, kezet ráztak, majd elváltak útjaik. A Zimmer Feri 2 forgatására pedig pillanatokon belül összejött vagy 200 millió, a stáb dolgozni kezdett, az eredmény pedig olyan lett, mint amit hőseink felvázoltak.