Ezt a Gerő Ignácz kiadásában megjelent szolnoki képeslapot 1917. október 31-én adta postára szerintem egy szabadságos katona. A kép a feladás előtti tíz évben készülhetett, tehát mondhatjuk, hogy ilyen volt Szolnok főtere egy évszázaddal ezelőtt.
A képen látható épületek közül ma már csak kettő áll, igaz egyiket sem láthatjuk ilyen, eredeti formájában. A fotó jelentős részét elfoglaló Városháza, ami ekkor már legalább negyedszázada szolgálta Szolnokot, még kupolákkal a tetején látható. A négy egyforma kupola a főtér felé néző sarkokat, illetve a díszterem fölötti részt emelte ki. Úgy tűnik, a középső harmadról nemcsak ezek a kupolák tűntek el a második világháború után, de a tetőszerkezet tagoltsága is megszűnt. Jól látható az is, hogy a Városháza oldalszárnyainak földszintjén földig érő portálos üzletek sorakoztak. Ha jól számolom, mind a két oldalon három-három. A cégérekből kivehető, hogy az előző századforduló utáni évtizedben például drogéria is működött ott, ahol ma a házasságkötő termet találjuk.
A Városháza melletti földszintes házakat és a Magyar utca torkolatát – ahol ma a borzalmas tetőtérrel tovább csúfított, a hatvanas évek közepén emelt társasház áll -, a fotó középpontjában lévő a Szentháromság szobor takarja ki. A szobor itt nagyon jó állapotban van, így egy néhány évvel korábbi fotót használó képeslap alapján azt feltételezem, hogy nem sokkal e kép készítése előtt került vissza a helyére. Ahol ma már nem találjuk. Ha jól tippelem, a Táncsics Mihály utca torkolatában ma a zászlórudak állnak a helyén. A Szentháromság szoborból megmaradt torzó – a középrész négy alakja, illetve a tetején lévő szobor nélkül – a Belvárosi Nagytemplom mellett, majdnem a Szomorú Krisztus szoborral szemben található. Fogalmazzunk finoman: elképesztő állapotban!
A Népbank feliratú, szerintem kifejezetten szép épületről már sokszor esett szó. Ez ma is áll, csak éppen 1974 óta az a borzalmas alumíniumhatású borítás van rajta. Átépítése után Sztár áruházként működött vagy negyedszázadon keresztül, ma pedig papírbolt van a földszintjén, az emeletein pedig talán konditerem. Maga az eredeti épület a Népbank székházának – emeletén lakásokkal – épült 1907-ben. Mellette van még egy földszintes ház, majd következik az az emeletes épület, amiben a hetvenes évek elején egy bizományi üzlet és egy papírbolt működött. És, ami a Nerfeld-palota elpusztításának esett áldozatul, hogy helyére az Árkádot építsék. Hozzátéve, hogy az a régi épület természetesen nem sérült meg az 1969. április 11-ei legendás Centrum tűzben.
Megmondom őszintén, hogy Kossuth térről kivezető utca végén, már a Baross utcában álló épület azonosításában bizonytalan vagyok. A Madas-ház még nem lehet, hiszen az legalább két évtizeddel később épült. A Szapáry utcát egykor lezáró Kereskedelmi Bank szecessziós épületének sem gondolnám, mert az ebből a szögből így nem látszódhat. Egyetlen tippem, hogy a Baross utca 3. számú épület magasodik ott, amit a hetvenes évek elején bontottak el a 4-es út építése miatt.
A fotó jobb szélén álló Steiner-féle ház sem áll már a Kossuth téren. Ahogy az előtte látható 68-as obeliszk sem, amit a hatvanas években – közel száz év Kossuth téri tartózkodás után – helyeztek át a Gólyához, az Eötvös tér sarkára. És persze a mai Kossuth téren már nincsenek fiákerek, lócitromgyűjtő ládák, és díszes kandeláberek sem, amelyekből a Szentháromság szobor után, illetve a Népbank előtt még láthatunk egyet-egyet ezen a körülbelül száz éves fotón.
