Szolnok első írásos említésének 900. évfordulóján rendezett jubileumi évet a város mellet a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) is sokféle programmal ünnepelte 1975-ben. Ezek egyike volt az úgynevezett Jubileumi KISZ építőtábor, amit 1975. június 22-e és augusztus 15-e között rendeztek Szolnokon. A kevésbé deres halántékúak kedvéért gyorsan mondjuk el, hogy a KISZ az állampárt (Magyar Szocialista Munkáspárt) egyetlen, a tizennégy év fölöttieket tömöríteni próbáló ifjúsági tömegszervezete volt, amely igyekezett átszőni a fiatalok mindennapjait, legyen szó tanulásról, munkáról, pihenésről, szórakozásról vagy éppen a vakációról. Az építőtáborok pedig a KISZ égisze alatt szervezett – többségében – nyári, „bentlakásos” munkalehetőségek voltak, ahol több-kevesebb pénzért (esetleg ingyen, mert a munkabér valami önkéntes felajánlásra ment), többé-kevésbé hasznos munkát végezhettek a fiatalok, akiknek a munkaidőn túli szórakoztatásáról a tábor szervezői igyekeztek gondoskodni. (Az építőtáborok visszásságairól szóló két klasszikus film a Sípoló macskakő – a mellékelt kép ebből való – és a Fehér rozsda.)
A szolnoki Jubileumi KISZ építőtábor – merthogy hasonló névvel korábban és később is rendeztek más városokban építőtáborokat – résztvevőit kéthetes turnusokban, az 1972-ben átadott Mátyás király úti iskolában szállásolták el. Magyarul az alkalmanként is legalább száz fiú – mert ez a tábor csak fiúknak szólt – a tantermekben lakott, valószínűleg a menzán étkezett és a tornaterem zuhanyzójában tisztálkodott. Szabadidejükben pedig a sportpályákat, esetleg az iskola könyvtárát, illetve az alkalmi előadótermekké alakított maradék tantermeket használhatták. Illetve gondolom, hogy azért a ma már minimum 61-62, de inkább 64-65 éves srácok azért a MÁV strandra vagy az akkor még létező MTE pályára is kijutottak olykor.
Már, ha maradt erejük a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat valamelyik beruházásán végzett munka után még bármire. A tábor elsődleges célja ugyanis nem a fiatalok szórakoztatás, és még csak nem is a lefoglalásuk vagy nevelésük volt, hanem a Szolnokon akkoriban égető munkaerőhiány enyhítése. Mert bár 1975 nyár elején már átadták a vasútállomás utasforgalmi épületét, de a MÁV területén és a Jubileum téren is még évekig zajlott a munka, például a 24 emeletesen is volt még mit csinálni. De épült az Ady Endre úton a vízügyi, a Mátyás király út mögött a kereskedelmi szakközépiskola, átadás előtt volt a buszpályaudvar, a Centrum áruház, hogy csak a legismertebbeket említsem, nem foglalkozva az ipari beruházásokkal. Magyarul hiába közelített ekkor már a 80 ezerhez Szolnok lakossága, évek óta nem volt elég munkáskéz. Főleg betanított és segédmunkás. Amit a fiatalokkal kitűnően lehetett pótolni,
Miként a közel ötszáz fiúnak munkát adó táborról a zárás után megjelent, az állami építőipari vállalat II. számú főépítésveztőség szakipari üzemének építkezésein 512 ezer forint értékű munkát végeztek a fiatalok. Akik közül a legjobban teljesítő – Kiss Béla Jászberényből – csehszlovákiai jutalomutat kapott, miközben a három legjobban dolgozó brigád magnót, lemezjátszót és táskarádiót vihetett az iskolájába. A díjazottak felsorolása alapján úgy tűnik, hogy a táborozók többsége a megyéből érkezett, ami érthető is, hiszen így lehetett leszorítani az utazás költségeit. A megjelent cikk szerint minden táborozó megkapta emlékül az ÁÉV emblémájával díszített sapkát és trikót, amiben feltételezem, két hétig amúgy is dolgoztak.
Annak viszont nincs nyoma, hogy kik kaphatták a „Szolnok 900 éves – Jubileumi KISZ építőtábor 1975” feliratú és az ÁÉV „logójává” lett falikép rajzával díszített hollóházi porcelántálkát. Amiről annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a közepébe kék színnel festett minta a cég Ady Endre úti irodaházának utcai homlokzatán 1970-ben elhelyezett Simon Ferenc lemezdomborítás lebutított változata. A tálba került grafikáról ugyanis hiányoznak a – az évekkel ezelőtt eltűnt – domborművön eredetileg látható madarak, illetve a stilizált napsugarak, viszont a helyén van a vakolókanál, a stilizált tornyok és a magasba törő zászló is. Jó lenne tudni, hogy a hetvenes évek elejére egyre nagyobb hírű, Victor Vasarely-vel, Amerigo Tot-tal és Szász Endrével is dolgozó Hollóházi Porcelángyárban ki készítette a tányérkába került rajzot.
(Ha a táborról vagy a tálka születéséről valakinek személyes emlékei vagy információi vannak, kérem, ossza meg velem! Ígérem, továbbadom.)
