Az Árkád épületét se kiköpni, se lenyelni nem tudja a város, azaz egy megoldatlan problémahalmazként díszíti a város közepét. A hátsó üzletsorokhoz vezető folyosó pedig maga a bűzölgő ocsmányság. Magánterület? Magán gond?

A torkolatnál, az úgynevezett "olajos házak" körül, a Zagyván túl is folytatódik a szolnoki Tisza-parti sétány. Sőt, tavaly a vár projekthez kapcsolódóan visszaépítették a "vízi kaput" és tájékoztató táblákat is kihelyeztek. A város kicsit eldugott, csendes, de éppen ezért kellemes sétánya fut a folyóktól védő mellvéden. Bár a társasházak mögött nemcsak bringával, de sokszor gyalog se könnyű átjutni. Az ott élőknek ez parkoló, másoknak sétány. Ebben kellene valahogy igazságot tenni.

Átlagos szombat reggel Szolnok egykori korzóján, a Szapáry úton, a valamikor szebb napokat megélt Nemzeti szálló - ma két nemzetközi bank fiókja - előtt. Reggel nyolc óra után pár perccel az ott lévő buszmegállóhoz tartozó padoknál. Persze, bunkó, aki szemetel, védhetetlen. De szerintem szombat reggel nyolcig akár takarítani is lehetne a város éjszakai életének a helyszíneit. A vendéglátósok költségén. Annyit érne, mint két hét alatt végigsikálni a Szapáry utca másik oldalát, aminek az árából egy évig lehetne szombat reggel ugyanitt takarítani.

A Tisza-híd Szabadság téri hídfőjénél arra emlékeztet e tábla, hogy olyan 30 évvel ezelőtt még érdemes volt turistainformációt működtetni a Tiszaliget elején, talán a Touring hotelben. Nemcsak azért, mert abban a múlt időben még nem a világhálóról és okoseszközökről tájékozódtak a turisták, hanem mert valóban felbukkantak ilyenek Szolnokon. Azokra az időkre emlékezve, vagy a helyi turizmus felvirágzásában bízva olykor megkoszorúzhatnánk ezt a kint felejtett táblát.