A napokban Szabó Edittel, a TV Paprika és a Vital TV elindítójával, számtalan nagyszerű kezdeményezés szervezőjével találkoztam. Szolnok is szóba került, hiszen Edit, valamikor a nyolcvanas években a Tiszapartiban érettségizett, és a mai megyei könyvtár helyén lévő kollégiumban töltötte középiskolás éveit. Alig merültünk bele az emlékek felidézésébe, amikor Edit szemei felcsillantak – mondom, az első hazai főzős tévé megalapítójáról, gasztro témában is utazó szakújságíróról van szó – és a szolnoki habos islerről kezdett áradozni. Az islerről, ami frissen a legjobb, isteni a habja, és sehol máshol az országban nem lehet kapni.
És ekkor kezdett motoszkálni bennem: lehet, hogy szolnoki specialitásról van szó.
A világhálón legalább két tucat oldalt átbogarásztam isler receptek után kutatva, és mindenütt azt találtam: a töltelékhez használjunk valamilyen lekvárt. Eddig azt hittem, hogy a Szolnokon kapható habos – kemény, édes tojáshabbal töltött – isler az isler, és a lekvárral töltöttek a specialitások. Kóstoltam már néhány ilyet, és mindig az jutott eszembe, hogy a lekvárral töltött isler, az valami tévedés, vagy cukrászipari baki. A linzernek indult sütire ráömlött a csoki krém, és ugye kidobni már kár lett volna, inkább eladták.
Tessék délután elsétálni a Dózsa György utcába. Az utca felénél pedig beleszagolni a levegőbe. Ez persze kínzás lesz, mert a Gourmand Sütiház ilyenkor általában már vagy nincs nyitva, vagy üresek a pultjai. De az illat miatt érdemes egy kicsit elidőzni a portál előtt, másnap pedig időben visszajönni.
Ha a habos isler valóban szolnoki specialitás, akkor az egyik legfinomabb változatát a Gourmand Sütiházban készítik. Naponta limitált szériában! Kullogtam már el üres kézzel innen délben, mivel előttem valaki az egésznapi isler készletet felvásárolta. Igaz, azóta már mondanom se kell, hogy mit kérek, csak azt, hogy mennyit. És ez itt egy fontos kérdés.
Az itt sütött habos isler legnagyobb pozitívuma ugyanis, hogy nagyjából pogácsa méretű. Nem kenjük vele össze magunkat, nem olvad a kezünkbe, főleg, ha az ember olyan nagyszájú, mint e sorok szerzője. Kitát, behelyez, és roppant.
A csoki máz tökéletesen el van találva: nem keserű, nem édes, diszkrét kísérő és ízfokozó. A két tésztalap állaga meghatározhatatlan: az kellemes keménységű és a szétfolyó lány keksz között félúton. Közöttük pedig az a kellemes, ízes, lágy hab. Ha szerencsénk van, és frissen kapjuk el a napi adagot, akkor még langyos az isler, ami csak fokozza az élvezeteket.
A Gourmand kiszolgálója is állítja, hogy a habos isler szolnoki specialitás. Amit szerinte az is igazol, hogy hozzájuk sorra járnak habos islerért a Szolnokról elszármazottak. Meg az itt maradt szülők, akik egy tálca szolnoki islert küldenek a távolba szakadt gyerekük után.
Szolnoki habos islert minden szájba! Ezennel megalapítom a Szolnoki Isler Rajongók Társaságát. Lehet csatlakozni!
