Régen – azaz még néhány évvel ezelőtt, nem is beszélve a gyurcsányi meg a szocialista időkről – az országgyűlési képviselők egyik legfontosabb feladata az volt, hogy körzetük problémáit, igényeit felmérve és megismerve, azok megoldásáért lobbizzanak a döntéshozóknál. Még a kétezres években is ismertem olyan országgyűlési képviselőt, aki addig ült egy miniszter előszobájában, amíg el nem intézett a körzete egyik településének egy régóta vágyott utat. Olyan mesébe illő pillanatokat meg szinte már fel se merek idézni, amikor Szolnok országgyűlési képviselőpinek is volt, akár országos politikai ügyekben különvéleménye, véleménye, sőt ezeket artikulálni is merte, mert szerintem ma sokan azt hinnék, hogy régi sci-fiket idézek. Ezeket mind felejtsük el! Ma egy országgyűlési képviselő legfontosabb feladata a dupla kezű, kötelező szavazáson túl a politikai üzenetek – ige, mantra, ahogy tetszik – terjesztése, a jó hírek szórása, a Szabad Facebook félórák működtetése. Továbbá annak a látszatnak a keltése, hogy amúgy nálunk, felénk minden rendben van, vagy az esetleg felbukkanó bajokért, nehézségekért csakis mások okolhatók. És, ha nem beszélünk például a pedagógusok elégedetlenségéről, akkor az nincs is. Miként az üzemanyag hiány is így oldódik meg.
Persze, ha az országgyűlési képviselők legfontosabb feladata a kommunikáció és az üzenetek közvetítése, akkor azon sem csodálkozhatunk, ha a polgármesterek is élő reklámfelületnek vagy minimum influencernek képzelik magukat. Mert csak így fordulhat elő, hogy egy amerikai gyorsétterem-lánc új üzletének építéséről, megnyitásáról és első hétvégi kimagasló forgalmáról is maga a polgármester ad hírt saját közösségi oldalán. Természetesen csak és kizárólag azért, mert számára a város fejlődése az első. Miközben pártja az iskolai büfék és a gyermekek étkeztetésének egészségesebbé tételéért „harcol”, addig ő a város nagykorú lakossága érdekében örül a szennykaja további terjedésének. És persze csak a fiatal, csinos influencer lányoknál természetes az, hogy ha valamit nagy erővel reklámoznak, akkor azért ellentételezést is kapnak az adott cégtől. Engem például a Rosszindulat Zrt. szponzorál, és ebből (nem) futja ingyenes Mikulás-bulira egy vágyott önkormányzati körzetben. (Ja, nem is vagyok csinos!)
Simán előfordulhat, hogy nálam előbb fog célt érni a nagy fekete autó, mint ez az újfajta politikai kommunikáció. Mert csökött agyam képtelen felfogni, hogy miért jobb nekünk egy nem helyben gyártott termékeket forgalmazó, adója jelentős részét nem helyben fizető, viszont a szemetét helyben termelő és hagyó vállalkozást városi szinten ünnepelni, miközben a kínlódó szolnoki éttermekkel és kiskereskedelmi egységekkel senki sem törődik, holott arányaiban sokkal több helyi terméket használnak és forgalmaznak, sokkal több helyi munkaerőnek biztosítanak megélhetést, és még adót is ide fizetnek. Ja! És gyakrabban megpumpolhatók olyan eseményekhez és programokhoz, amiken a politikai korrektség jegyében majd még a nevük sem hangozhat el, csak az influencerré lett politikus tetszeleg azzal, hogy mit intézett el (más pénzén). Futnék én a pohár vízzel, mint Pelikán a Szocialista szellem vasútja átadása után, hogy az aktuális Bástya elvtárs nekem is segítsen ideológiailag fejlődni, de igyekezzünk, amíg van víz a lerohadó közművekben, netán nehogy a Matolcsy-féle „megvilágosodás” váljon előbb valósággá Szolnokon is!
(Az illusztrációk a politikai korrektség jegyében 60 évvel ezelőtti szolnoki képek, ha már Matolcsy jegybank elnök is attól retteg, hogy ez az irány.)
