A Tiszaparti sétány vízirendőrség előtti, hónapok óta összefirkált korlátjáról már többször írtam. Nem is történt semmi. Ha csak annyi nem, hogy immár a katolikus óvoda sétányra néző, régi kerítésén lévő gyerekfestményeket is sikerült összebarmolni. Nem egyet. Legalább ötöt. Kíváncsian várom, mi lesz a következő áldozat. Mert következmények nélkül nem kétséges, hogy lesz.

Harminc éve még végig lehetett menni a tiszaligeti erdei tornapályán. Ma már csak a táblák árválkodnak szanaszét az erdőben. Hülyeség volt? Felesleges? Hát, akkor miért kell veszni hagyni, ha már egyszer régen, valakik megcsinálták?

A megszépült Tiszaparti sétányon, a Vízirendőrség előtt, a korlát kőpárkányát néhány nap alatt elképesztő módon összefirkálták. A feliratokból egyértelmű, hogy mindez fiatalok vagy inkább gyerekek műve, akik naponta hozzátesznek valamit. A rendőrség előtt, az egyházi iskola közelében, talán bekamerázott helyen, ennek így kell történnie? Gyerekcsínynek kicsit drága és durva.

Bár a szolnoki Hősök terén követték el ennek a padnak a felaprítását, nem nevezném ezt hőstettnek. Mert mire is volt ez jó? Feszültséget vezetett le? Erőfitogtatás volt? Esetleg unaloműző elfoglaltság? Hát, nagy "hőstett" egy korhadt padot legyőzni, miszlikbe aprítani. Nem szeretnék a "győztessel" találkozni! Nem mintha félni kellene tőle. Inkább, mert szellemi aprítékokkal nem szívesen keveredik az ember. Az övék egy másik, szomorú világ.