2025.12.6. (szombat)

Ugyanaz kétszer

Ugyanaz kétszer

Dátum:

A Kossuth teret ma Nyugat felől lezáró társasház számtalan fotón és képeslapon feltűnik. Természetesen nem szépsége vagy különlegessége, inkább a helye miatt. Nekem is van két olyan lapom, amelyek szinte ugyanabból a szögből ábrázolják, ám különböző időpontban.

A Kossuth teret ma Nyugat felől lezáró társasház számtalan fotón és képeslapon feltűnik. Természetesen nem szépsége vagy különlegessége, inkább a helye miatt. Nekem is van két olyan lapom, amelyek szinte ugyanabból a szögből ábrázolják, ám különböző időpontban.

A Bakonyi Béla által fotózott színes képeslapról már írtam szűk három évvel ezelőtt. Akkor azonban valamiért nem foglalkoztam az ugyanezt a házat Horváth Zoltán által megörökítő, fekete-fehér anziksszal. Holott egymás mellé rakva a két lapot, apró, ám érdekes különbségeket fedezhetünk fel rajtuk.

Konkrét bizonyítékom természetesen nincs a dologra, de azt feltételezem, hogy a két lapon használt fotók közül a színes készült korábban. És nemcsak azért, mert bár méretében nagyobb és ugye színes, ám ötven fillérrel olcsóbb képeslapról van szó. Egy-két részlete miatt gondolom, hogy a színes fotó az idősebb.

Hogy pontosan mikor dolgoztak a név szerint ismert fotósok – ami elég ritka a magyar képeslapok esetében -, arra ismét csak viszonylag szélesebb, és bizonytalan időintervallumot tudok mondani. Mivel a színes képeslapot 1972. február 29-én adták postára, biztos, hogy a képnek ez előtt kellett készülnie. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy az úton milyen gyér a forgalom, illetve a fotók jobb szélén még látható a Steiner-féle ház, akkor azt kell mondanunk, a fotósok valamikor a hatvanas évek második felében dolgozhattak. Amiatt pedig, hogy a képek középpontjába komponált „fradi” – eredetileg zöld-fehér – ház már áll, sőt lakott is, azt is mondhatjuk, hogy a fotósok csak 1964 vagy inkább 1965 után dolgozhattak. Lehet, hogy tévedek, de mivel van olyan képeslapom, amin a Kossuth téri Munkásmozgalmi szobor már áll – az szerintem 1964-ben került a helyére -, viszont a teret záró társasházat még daruk építik, feltételezem, hogy ez az épület csak a hatvanas évek közepére készült el. Tehát a két fotós valamikor 1965-1968 között dolgozhatott. A képeken látható emberek ruházata alapján Bakonyi úr valamikor nyáron, míg Horváth úr inkább kora ősszel.

Hogy a színes lap fotója a korábbi, arra egyrészt bizonyítékot szolgálhatnak a 4-es út mellé telepített fák. A fekete-fehér képen már nagyobbak, a Kossuth utcában állók az első emeleti erkélyeket is takarják. Ugyancsak ezt támaszthatja alá a hatalmas virágágyás, amely a színesen még látható, a másikon viszont nem. Sőt fekete-fehéren a virágok helyén valami egészen érdekes bódé áll, oldalán külföldi feliratokkal. Nem hinném, hogy a még átalakuló, ráadásul komoly bontási munka előtt álló Kossuth téren valakinek eszébe jutott volna egy ekkora ágyást létesíteni.

Az utcai közvilágítás eszközei persze elbizonytalanítanak egy kicsit. A színes képeslapon, az imént említett virágágyás előtt ugyanis áll egy olyan háromfejes ostorlámpa, ami a fekete-fehéren hiányzik. Sőt, fekete-fehérben a társasház sarkánál lévő ostorlámpán már a fej sincs meg. Mivel az egyértelműen régebbi lapokon már láthatóak ezek az ostorlámpák, nem hinném, hogy a fekete-fehér fotó még a telepítésük előtt készült volna. Feltételezésem szerint ezen inkább már eltűnőben vannak a lámpák, és a helyükre az út fölé lógatott lámpatest került, amit egyik végén a mindkét lapon, a Steiner-féle ház mellett kikandikáló villanyoszlop tarthatott.

Bizonytalanságomat egy másik, az elektromos árammal összefüggő elemmel igyekszem elhessegetni. A fekete-fehér képeslapon ugyanis sokkal több tévé-antenna látható a társasház tetején, mint a színesen. Azaz az új társasház lakói szép lassan a hatvanas évek új vívmányához, a televízióhoz is hozzájuthattak, ami megkövetelte az antennák felszerelését.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Építkezés a halott utcákban

A minden bizonnyal már lakatlan Könyök, Család, Kinizsi és Sas utcák házai még ott állnak a félig kész József Attila úti pontházak, meg a szinte csak az alapozásuknál tartó Csanádi György körúti tízemeletesek között, Nagy Zsolt körülbelül 1974-ben készült felvételén. Így épült a mai Szolnok egykor, ahol akár Csukás István ifjúsági regénye is játszódhatott volna.

Miért az MTH?

Ez egy tipikusan olyan képeslap, amelyiknél leginkább az izgat, hogy ebből a fotóból miért lett képes postai levelezőlap. Mert, ha a jobb szélén látható Hasznos-házat letakarnánk, azt hiszem, sokan nehezen jönnének rá, hogy az egykori fotós Szolnokon dolgozott. A MüM-öt örökítette meg.

Ismét a Változó tér

Még áll a Steiner-féle ház, de már épül mögötte a ?Fradi? ház. A Munkásmozgalmi emlékmű már a helyén van, de a múzeum melletti házat még nem bontották el. Az egykori Népbank még csupasz, a Madas-ház is idelátszik, a Centrum-sarok tetején pedig már ott a biztosító fényreklámja.

Damjanich és az ideiglenes állomás

A fotó két szélén álló jellegzetes lámpák miatt le se lehetne tagadni, hogy Szelényi László valamikor a hatvanas-hetvenes években örökítette meg a szolnoki Damjanich-emlékművet. Az ebből a fotóból lett képeslapomat pedig 1973-1974-ban adta postára egy bosszankodó utas.