Úgy tűnik, a szolnokiak egyebet nem tehetnek, mint megértően figyelik a Tisza szálló immár másfél évtizedes pusztulását, ami maga alá temetett egy fürdőt, egy legendás fagyizót, egy éttermet és rendezvényhelyszínt is. Megértőnek kell lennünk a magántulajdonnal, a tulajdonos érdekeivel szemben. Mindig csak nekünk. És immár azt is el kell fogadnunk, hogy szegénynek seprűre se futja. Meg kell értenünk, hogy az omladozó épület környéke csak szemetes, koszos és gondozatlan lehet. Szolnok legszebb része.

Akik nem tehetnek arról, hogy a szükségüket kell végezni. Azon meg nem hinném, hogy gondolkodnának, miért Szolnok belvárosának a közepén, egy átjáró bejárata fölött van erre a legjobb alkalmuk. Mindenesetre az Árkád folyosóján az emberek is szívesen végzik a dolgukat, így az elején lévő galambpiszok talán fel sem tűnik senkinek. Így élünk mi együtt a természettel.

Igényes lehet az az albérlet, amit így kínálnak. Milyen jól mutatnak a város közepén a fákra ragasztott tacepaók. Ültess egy hirdetőoszlopot, és megmentesz egy fát? Vagy, aki hirdetőoszlopot használ az környezetvédő?

Máshol turisztikai látványosság, a város jelképe, nálunk az egyik oldala graffitik helye, a másik nyilvános wécé, miközben egyre nagyobb darabak hiányoznak a burkolatából. Életének nagyjából felében nem töltöti be eredeti funkcióját, azóta pedig folyamatosan pusztul. Vajon van esély a megmentésére, vagy egyszer ezt is elbontják valami nagy tervre hivatkozva, hogy aztán már csak régi képek őrizzék?