De a józan ész - szerintem - biztosan nem. Persze ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy velem lehet a baj. Nekem miért nincs soha olyan ötletem, hogy az utcán vállmagasságban lévő KRESZ-tábla sarkát meghajlítgassam? Mi kell vagy nem kell ahhoz, hogy valakiben felmerüljön egy ilyen fantasztikus idea. Nem az erő, az biztos.

Csak szólok, hogy a Szandára vivő kerékpárút régi 4-esnél lévő csomópontjánál, a belvároshoz közelebbi alagút kijáratánál egy ideje vak az egyik közlekedési tükör. Aki szokott bringázni, az tudja, milyen jól jön egy ilyen tükör, amikor a csengő nem segít, mert a kitakart irányból érkező kétkerekes kolléga zenét hallgat. Kerékpárral is lehet nagyot esni. Nem tudom, ki a kezelője a város kerékpárútjainak, de talán majd itt is újra lehet látni és látszani!

A belváros egyik forgalmas pontján, a Mészáros Lőrinc utcán éktelenkedik egy ideje ez a lassan beszakadó, kilyukadó csatornafedél. Nem tudom, kinek kellene észrevennie még az előtt, hogy egy autó, vagy egy gyalogos alatt beszakadna. Kié az út? Kié a csatorna? Kié a város? Ha beszakad, kiderül.

A város egyik legszebb szecessziós épülete volt a valamikori Mezőgazdasági Takarékpénztár az Arany János és a Kossuth út sarkán. Nem a múlt században épült, hanem korábban. Az egy dolog, hogy a díszei mára elkoptak. De, hogy a csatornából fa kezdjen kinőni, az az igénytelenség jele. Pedig, akik használják, önmaguk méltatására tettek már emléktáblát a ház falára. Létrát viszont még nem találtak.