Van abban valami hátborzongató, amikor a harmadik szolnoki vasútállomás korábbannem látott beállításáért vásárolt képeslap szövege egy 101 évvel korábbi szerelmi vallomás, amit Szolnokról küldött egy férj a Mezőberényben rá váró feleségének. 1921. május 24-én délelőtt fél 10-kor.
A Pfaff Ferenc által tervezett harmadik – mai helyén második – szolnoki vasútállomásról már sokszor írtam. Több képet is bemutattam az 1907-ben emelt főépület város felőli homlokzatáról – balról és jobbról fotózva – valamint a peron felőli oldalról is mindkét irányból. A leginkább a ma is meglévő ceglédi, miskolci, szegedi és nagyváradi állomásépületekre emlékeztető ?palota? az 1857-ben emelt, fél évszázad alatt azonban meglehetősen lepusztult, a mostani vasútállomás helyén először álló forgalmi épület területére került az előző századforduló elején. Nagyjából a mai első-negyedik vágányok helyén állhatott, a jelenlegihez hasonlóan hosszan elnyúlva a sínek mentén.
Ám nekem eddig csak olyan képeslapjaim voltak, amelyek csak a Pfaff-féle főépületet mutatták a peron felől, és egyiken sem látszott, mi állt az állomás és a jelenlegi Kolozsvári felüljáró között. Ezért is örültem meg ennek a lapnak, hiszen a jobb szélén, az egyemeletes főépület után egy kétemeletes, láthatóan a vasúthoz tartozó ház látszik, utána pedig mintha egy szín tetőzete bukkanni elő.
Nem gondoltam, hogy a képnél érdekesebb lehet az általam megvásárolt példány hátulja, azaz a szöveges oldala. Persze elfogadom, legnagyobb érdekessége abban rejlett, hogy pontoson 101 évvel a postára adása után vettem kézbe, és olvashattam el a rajta lévő szerelmes üzenetet.
A fővárosi Vasúti Levelezőlapárusítás által szerintem még az első világháború előtt kiadott képeslapot – aminek a fotója így valamikor 1909 és 1914 között készülhetett – 1921. május 24-én adták postára Szolnokon. Egész pontosan valamikor fél tíz után, hiszen az akkurátus levélíró, Maász Márton a keltezéshez a ?de. 1/2 10? időpontot is odaírta. Talán azért, hogy a Mezőberényben maradt felesége pontosan tudja, már az elválás után nem sokkal is rá gondolt.
Merthogy Mezőberény 1921-ben is alig egy órányi vonatútra volt Szolnokról, tehát elképzelhető, hogy a szerelmes férj a reggeli elválás után nem sokkal már üzent hitvesének: „Édes Kis Feleségem! Folyton Te rá gondolva szerelmesen és alig várva a viszontlátást ölel és csókol a Te Mártonod, Szolnok 1921, V/24. de. 1/2 10”. Van-e szerelmesebb vallomás? Nyílt levelezőlapon.
Talán nem tévedek, ha azt gondolom, az első világháború után Mezőberényben, a Sugár út 348. szám alatt élő Maász Mártont egyáltalán nem érdekelhette, mi is van ezen a szolnoki képeslapon, mi látszik vagy sem a Pfaff-féle állomásépületből, hisz neki a felesége és az üzenet számított. Remélem, hosszú, boldog életük volt, aminek csak egy apró, 101 évvel később általam „elcsent” momentuma volt ez a Szolnokról küldött szerelmes üzenet.
