2025.08.27. (szerda)

20 éve mentek el

20 éve mentek el

Dátum:

Húsz éve talán már üresen álltak a szolnoki, szovjet laktanyák, az utolsó orosz katona azonban még biztosan az országban tartózkodott. Húsz éve még ünnepeltük, hogy bő négy évtized után elmentek, ma meg lassan arra sem emlékszünk, hogy egyáltalán itt voltak. Szolnokon nem is kevesen.

szovjetek3_400„Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatokról” – már, ahogy akkor a hírekben említeni illett őket – biztos, hogy mindenkinek, aki akkoriban már élt és gondolkodott, van egy-két személyes története. Mert bár a legénység tagjai egyedül nem hagyhatták el a kaszárnyákat, a tisztek és katonai járművek mindennapos látvány voltak a települések utcáin, a közutakon, a szántóföldeken, de azt hiszem, bárhol az országban.

A szolnokiaknak van egy nagy közös élményük a szovjet hadseregről. Huszonöt évvel ezelőtt, egy júniusi éjszakán robbanásokra riadt a város. És egy darabig nem is nagyon tudott visszaaludni, mert a robbanások elég sokáig tartottak, és bizony a Besenyszög felé vezető úton lévő szovjet laktanya felől hallatszottak. Hogy pontosan mi történt azon a kora nyári éjszakán, negyedszázad múltán sem lehet tudni, csak a korabeli szóbeszédeket idézhetjük fel.

Ezek szerint üzemanyagot akartak lopni szovjet katonák, hogy azt eladhassák a magyaroknak, de pechükre egy olyan járműből vételeztek, ami lőszerekkel volt megrakva. A lőszerek pedig elkezdtek berobbanni, és elindult egy hosszú „tűzijátékot” okozó láncreakció. A Vosztokon élők közül volt, aki állította, hogy az erkélyéről nézte a műsort, a laktanya közelében élők pedig letették az esküt, hogy a magyar tűzoltókat nem engedték be az orosz laktanyába, hiába veszélyeztették a fél várost az akciójukkal. Legendák szólnak a besenyszögi erdőbe teherautószám kihordott lőszerekről, és a helikopteren érkező, azonnal statáriálisan ítélkező parancsnokról.

A hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg viselt dolgairól 1989-ig hivatalosan nem is nagyon lehetett hallani. Feltűntek az állami ünnepeken, olykor besegítettek a „munka frontján” – 25 évnél fiatalabban számára érthetetlen fogalom -, néha úttörőket látogattak, de hogy miként éltek, tettek-e olykor rossz fát a tűzre, arról a hírek sosem szóltak. Volt viszont mindenkinek olyan ismerőse, aki összeakadt velük, és így születtek a legendák.

szovjetek4_400Vezetni nem tudó, tizenéves kiskatona, a brutális méretű teherautóval letarolja a magyar Zsiguli hátulját. Aztán persze nemcsak a javításról gondoskodnak, de két hordó benzint is letesznek a károsult család udvarán. Vodkára szomjazó harckocsizók, akik tankkal néztek be a magyar kocsmába, ahol ingyen köröket engedélyezett nekik a kocsmáros. A hetvenes években a földeken hagymát szedő szovjet katonák parancsnokai megrendelésre orosz színes televíziókkal árasztották el az alföldi falut, ami akkoriban még olyan nagy csoda volt, hogy a pesti rokonok is azt bámulták. Az utakon nem nagyon tartották be a szabályokat, és ha feltűnt egy khakiszínű, apró fekete rendszámos járgány, jobb volt lehúzódni.

A szolnoki utakon is, ahol elég sűrűn felbukkantak a szovjet katonai járművek, hiszen négy laktanyájuk volt a városban. A legkisebb a József Attila és a Százados út sarkán, az egykori csendőrlaktanyában. A legnagyobb – saját lakóteleppel, művelődési házzal, iskolával – a Besenyszög felé vezető Mester utca mellett. Egy közepes méretű, de ugyancsak saját lakóteleppel, sőt úszómedencével is rendelkező a Városmajor úton, ott, ahol ma a városi rendőrkapitányság is áll. A negyedik objektum pedig egy katonai kórház volt ugyancsak a Városmajor úton, a mai lakópark helyén.

Hogy az utolsó szovjet katona mikor hagyta el Szolnokot, nem tudom. Az biztos, hogy ennek 1991. június 19-e előtt kellett megtörténnie. Ekkor lépte át ugyanis az akkori magyar-szovjet határt Záhonynál Viktor Silov, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka, aki hivatalosan az utolsó hazánkban állomásozó szovjet katona volt. A csapatok kivonása már 1989. április 25-én – tehát bő egy évvel az első szabad választás előtt – megindult, bő két évig tartott. Először még csak az itt állomásozó csapatok létszámának csökkentéséről beszéltek, 1990. március 10-e után – amikor az utolsó állampárti kormány és a Szovjetunió külügyminiszterei aláírták a megállapodást – azonban már teljes kivonásról. Ami nem volt kis munka, hiszen 1956 és 1989 között, 60-100 ezer szovjet katona állomásozott állandóan Magyarországban. Aki abban a két évben járt a szolnoki vasútállomáson, az nagy eséllyel láthatott hadianyaggal és katonákkal megrakott vonatokat áthaladni, hiszen ne feledjük, a csapatkivonásból a MÁV-nak mintegy 1 milliárd forintos forgalma származott.

Húsz évvel ezelőtt, június utolsó szombatján az akkor már nem létező Lenin-szobor helyén, a Táncsics utca végén álltunk. Előttünk színpad, rajta fellépők, akikkel azt ünnepeltük, hogy évtizedek után végre nincsenek idegen csapatok az országban. Aztán még a következő években is voltak ilyen emlékező bulik, amik szép lassan elkoptak. Talán mert megszoktuk, hogy nincsenek az országban külföldi katonák.

(A fotók az MTI archívumából valók.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (28.): Szolnoki Hitelbank

Méretével és klasszicizáló stílusával kilóg a Szapáry utca, ma már páratlan oldalának házai közül a Szolnoki Hitelbank egykori épülete. Amiben hetvenhét éve lakások, üzletek és bank található. Kuriózuma a főbejárata mellett található zárókő.

Amiről egy 65-ös térkép mesél

Egy meglehetősen rossz állapotú, 1965-ben kiadott Szolnok térkép akadt a kezembe, és nem tudom megállni, hogy a koromból adódó megdöbbentő "felfedezéseimet" ne osszam meg. Igazi időutazás a még átépítés előtt álló, de már feltörekvő városban.

Szolnoki házak (53.): A Művésztelep új műhelyházai

A Szolnoki Művésztelep első épületeit 1902-ben adták át, hogy aztán két háború is komoly károkat tegyen bennük. A ma is álló két műteremlakás-tömböt már többször felújították, majd lényegében újraépítették, néhány éve pedig korszerűsítették. A telep tavaly két új műhelyházat kapott.

A Ságvári pillanatai

A Szolnok alapításának 900 éves jubileumához kötött nagyberuházások egyik utolsó eleme volt a néhai Nerfeld-palota - Centrum-sarok - helyére felhúzott Árkád. Ennek kapcsán több alkalommal, több fotó is készült az építési területről és a környékről. Így a mai Szapáry utca elejéről is.