2025.08.27. (szerda)

Vendégposzt: Az új Esőről

Vendégposzt: Az új Esőről

Dátum:

Hamarosan az újságárusokhoz kerül az Eső legfrissebb, idei második száma. A városi és megyei irodalmi folyóirat nyári számát Benedek Szabolcs, József Attila-díjas író, a lap egyik szerkesztője mutatja be. Írását a nyári Esőt is illusztráló Péter László linómetszetei kísérik.

11-lino1Az Eső nyári száma két nagyobb blokknak ad helyet. Kezdjük a szomorúbbal. Tavaly decemberben, tragikusan fiatalon hunyt el a karcagi születésű Zápor György, akitől néhány versével és egy prózájával, valamint két hommage-költeménnyel (Lengyel Attilától és P. Nagy Istvántól), illetve Kele Fodor Ákos értelmező-értekező tanulmányával búcsúzik a folyóirat.

A vidámabb (persze minden relatív) blokknak egy születésnap ad okot. Nemrégiben töltötte be ötvenedik életévét P. Nagy István költő, aki az alapítástól fogva tagja az Eső szerkesztőségének. Jenei Gyula, immáron két esztendeje tartó életútinterjú-sorozatában most őt faggatja múltról, jelenről és talán jövőről is, hiszen a terítékre kerülő kérdések közül az egyik legfontosabb, hogy miért van az, hogy míg P. Nagy Pista a szülőföldjén, a Vajdaságban néhány esztendő leforgása alatt három remek kötettel rukkolt elő, addig 1993 óta tartó szolnoki léte „csupán” egy (részben régi darabokat is tartalmazó) verses és egy kritikai kötettel rukkolt elő. A választ nem akarom lelőni, tessék elolvasni a szokás szerint remek és igen beszédes interjút, amelyet Vilcsek Béla P. Nagy István költészetéről szóló alapos tanulmánya tesz teljessé (nem mellesleg ő is igyekszik választ találni a fent említett kérdésre), illetve amolyan „best of P. Nagy” összeállítás vezet be.

11-lino2_400A fentieken kívül Turczi István, Rékassy Ildikó, Fecske Csaba, Kemény Lili, Szenti Ernő és Bartha Ildikó verseivel találkozhatunk, továbbá Matuz János, Novák Zsüliet és Szeivolt István prózáját olvashatjuk a lapban. Mivel nekem a versekhez hagyományosan botfülem van, ezért inkább utóbbiakról ejtenék röviden pár szót. Matuz János a tőle szokott minőségű szöveget hozza, ezúttal egy sajátos Pygmalion-újraértelmezés formájában. A mezőtúri születésű Novák Zsüliet szókimondó és bátor novelláit nemrég kezdtük közölgetni, Szeivolt Istvántól (A nyomozó című krimi szerzője) viszont első ízben hozunk anyagot.

A kritikai rovatban Sütő Csaba András Deák László verseskötetéről, Kiss Mirella Grecsó Krisztián regényéről, Verebes György pedig a rajzolás mágiájáról ír annak kapcsán, hogy az Eső nyári számát Péter László linómetszetei teszik teljessé.

Benedek Szabolcs

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Tényleg nálunk A kém

A Tisza moziban is látható már az A kém című amerikai akció-vígjáték. Amit természetesen nem azért ajánlok, mert egy könnyed, de egyébként vállalható nyári limonádé, hanem mert végre a magyarországi forgatási helyszínek többnyire történetben is itteniek. Kitűnő reklám az országnak.

Magyarázat távozásra

Álmomban nem gondoltam, hogy látok még olyan színházi előadást, ahol egyetlen színész, tulajdonképpen a monológjával képes olyan hatást kiváltani, hogy ott kelljen hagynom a darabot. Martfűn megtörtént, a Lovas Rozi által előadott Lányok, fiúk nagyjából nyolcvanadik percében.

Egy szörnyű élet lapjai

Ha csak a színházi - benne néhány szolnoki - anekdotákat, a Verebes előtt született nagyokról szóló édes-bús történeteket vesszük, akkor szórakoztató a Tólig című könyv. Viszont, ha az erősen forgatott köpönyeg ízű személyes gondolatokat, akkor inkább megdöbbentő és szánalmas.

Hárman az életünkből

Látszólag Olaszországban járunk, bár legalább két-három évtizeddel korábban játszódik a történet, Molnár László rendezésében a Hárman a padon épp annyira mai, hogy szívbe markoljon és elgondolkodtasson. Amihez nemcsak jó darab jó adaptálása, de három kiváló színész is kell.