2025.12.1. (hétfő)

Jazzkedvelő

Jazzkedvelő

Dátum:

A hideg baracklevesük nyári csemege. A csontlevesük gazdag, aranyló, majdnem, mint otthon. A zellerlevéllel bolondított burgonyakrém levesük elképesztően ötletes. Ahogy a Kékszemű mondja: igényesek tálalásban, kiszolgálásban és a konyhában. Engem csak a cigi füst zavar.

11-jazz2_400Nem tudom, hogy a Barta-palota sarkán, a Tiszai hajósok tere és a Sóház utca találkozásánál miért volt hónapokig zárva a Jazz Klub, abban azonban biztos vagyok, hogy érdemes volt ismét kinyitniuk. Amit egy évvel ezelőtt, még a híd és a tér építése idején magamnak, magunknak kívántam, az megvalósulni látszik. Szolnok új közösségi terére, a Tiszavirág híd lábához érdemes vacsorázni és ebédelni járni. Komoly konkurensek csalogatnak választékkal és minőséggel: a Galéria és az Andante mellett most már a Jazz Klub is.

A Jazz-be a déli menüjük csábított be először. Három fogást és kávét kínálnak 950 forintért. Próba szerencse alapon mentünk be. És megérte.

A Jazz-ben az ebéd ugyanis nem azzal kezdődik, hogy akkor ugye két menüt kérünk, és várunk türelmesen, hanem a rendelés után rögtön visszatér a pincér, és citromos vizet tesz az asztalunkra. És nem véletlenül. A héten háromszor ebédeltünk ott, és háromszor történt meg ugyanez, két különböző pincérrel. Erre mondják, hogy már az érkezéskor megbecsülik a vendéget.

Ki fogom deríteni, hogy ki alkot a Jazz Klub konyhájában. Az a szakács ugyanis, aki a déli menübe is ilyen szinten belerakja a lelkét, a fantáziáját, a tudását, az többet érdemel, mintsem magányosan babráljon a hátsó traktusban. A hideg baracklevese egészen kiváló volt, a nagy melegben kiválóan indította az ebédet. A két nappal későbbi házias húslevesük, mintha nem is menüben, hanem első osztályú étlapon lett volna. Nem vegetából, meg a szükséges alkatrészekből összehajigálva, hanem tényleg háziasan, ízletesen, sárgán és gazdagon. Kezét csókolom! Ám, nem ez volt a hét csúcsa! Hanem a zellerlevéllel bolondított burgonyakrém levesük pirított kenyérkockával. Hát az ilyen tettekért érdemes valakinek szakácsnak menni, ezt kell művelnie annak, aki magát egy szakma mesterének akarja nevezni. Könyörgöm, becsüljék meg!

11-jazz3_400Tegyük hozzá, nemcsak a levesek voltak kiválóak és becsületesek. Mindhárom napon remekbe szabott ételeket tálaltak második fogásként a kedves és figyelmes pincérek. Akik valóban pincérek! A használt tányért ugyanis nem akkor viszik el előlünk, amikor éppen arra járnak, hanem amikor azokra nekünk, a vendégeknek már nincs szükségünk. És mosolyognak, és kedvesek, és a végén olyan hangsúllyal kérdezik, hogy ízlett-e az ebéd, amiben hallom, hogy máskor is szívesen várnak.

És megyünk is.

Igaz, előtte megnézzük, hogy a téren a többiek mit kínálnak, mert ki kell használni, hogy végre Szolnokon, délben is versenyeznek az éttermek a kegyeinkért. Bízom benne, hogy nem hiába, és aki csak teheti, díjazza az igyekezetüket. Erre mondják, hogy édes az ilyen teher, és csak azt kívánhatom, sokáig nyomja ez súly a vállunkat.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Újra Frei

A nápolyi habos kávé pontosan olyan, mint bő három hónappal ezelőtt. Pedig akkor nem hittem, hogy Szolnokon újra ihatok ilyet. De vannak még csodák. Rá lehet csodálkozni az Aba-Novák Kulturális Központ sarkán, ahol ismét kinyitott a Frei Café.

Sütő utcai Provence

Ilyen boltokat a Balaton-felvidéken meg hasonlóan felkapott turisztikai helyeken volt eddig szokás nyitni, nem a szolnoki Sütő utcában. A Kifli Store helye, indulásának időpontja és kínálata is annyira elképesztő, hogy az már a szerencsejáték határa. De az ilyesmihez szeretek én asszisztálni.

A kávé illata

Nem szeretem a kávét. Lényegében csak a társaság kedvéért iszom, meg hogy kávézókba járhassak. Mert a kávézókat és a kávéházakat nagyon szeretem. Sőt! Szerintem egy város kávézók nélkül olyan, mint egy nő illatok nélkül. Lényegtelen.

Hó és vendég lenne jó

A Kossuth téri Adventi falut nem azért szeretem, mert a közterületi italozás lázba hoz. Még csak nem is az ünnepi hangulata miatt. Hanem mert Szolnok főtere ilyenkor valóban városi főtérré alakul, ahol találkoznak, megállnak, beszélgetnek a helyiek. A sült gesztenye és a helyi csokis azért hiányzik.