2025.10.14. (kedd)

Szép nyári nap

Szép nyári nap

Dátum:

Remek nyári program lehet, főleg ilyen hűvös, olykor esős időben is. Szolnokról szűk másfél óra alatt kényelmesen elérhető autóval. Ráadásul az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark akkora, hogy sosincs tömeg. Viszont egy napot rá kell szánni.

Az egyetlen kellemetlen meglepetés a bejáratnál ért bennünket, de csak utólag vettük észre. Azt mondták, mi voltunk figyelmetlenek, szerintem meg a pénztáros felejtett el szólni, hogy a belépő megvásárlásakor a Feszty-körkép megtekintésének időpontját is megadják. Erre három órával később, a körkép bejáratánál jöttünk rá, de szerencsére, éppen nem voltak olyan sokan, hogy ne fértünk volna be a turnusba. Mindezt csak azért írtam le az elején, hogy ha arra járnak, erre az apróságra figyeljenek. És akkor tényleg minden tökéletes lehet.

Bevallom, közel húsz évvel ezelőtt jártam utoljára Ópusztaszeren. És már akkor is teljesen odavoltam a skanzentől, a régi postától és az iskolától, a szatócsbolttól és a malomtól. Viszont az elmúlt évtizedekben annyi minden változott a parkban, hogy szinte minden az újdonság erejével hatott.

Lovasbemutatóval kezdtük. Nem tolakodó, turistalenyúló, műmagyarkodóval. Hanem olyannal, amitől tényleg tátva maradt a szánk. Amit egy száguldó ló nyergében, elengedett kézzel el lehet követni, azt szerintem mind megmutatták a – ráadásul – lelkes lovasok.

Aztán következett az útkaparó háza, a mezőgazdasági géppark, a malom, és a skanzen. Ez utóbbi szinte megunhatatlan a házaival. Vásároltunk a szatócsboltban, próbálgattuk a szerszámokat a péknél, hosszasan ültünk az iskolapadban, távbeszélőztünk a postahivatalban, pecséteket bogarásztunk a jegyzőnél, sőt az egyik udvaron még kugliztunk is. És persze gólyalábaztunk is az iskola udvarán, még mielőtt átmentünk volna a gazdaudvarra. Ez így leírva csak pár sor, de aki járt már ott, igazolhatja, hogy nagyjából két órát soroltam fel.

És még csak ezután jött a tó, a partján a nádsíp árussal, aki nemcsak a gyerekeket tudta behülyíteni. Nem mondom, hogy élvezetes triót alkottunk a három hangszerünkkel, de jót szórakoztunk az árnyas fák alatt sípolva. A koncertet pedig sem a horgászok, sem a gátőrház teremőre nem tette szóvá.

Aztán pedig következett a Feszty-körkép, amire a kiskorúak is úgy készültek, mint egy világszenzációra. Ahogy megyünk fel a csigalépcsőn a kiállítótérbe, ahogy fokozatosan feltűnnek a festmény részletei, tényleg az az érzése az embernek, hogy valami csodába csöppent. A rendelkezésre álló idő szerintem kevés, hogy a kép minden részletét megnézhessük, minden elrejtett történetet megtaláljunk rajta. Viszont így van okunk azt mondani, hogy még visszajövünk.

És, ha már ott járnak a Rotundába – a körkép hatalmas épületébe – ne hagyják ki a reneszánsz panoptikumot és a promenádot. Ez utóbbi a száz évvel ezelőtti alföldi városok főtereit, főutcáit próbálja megeleveníteni számtalan üzlettel, kirakattal, dolgozó és korzózó emberrel. Majd gondoljanak arra egy pillanatra, hogy valamikor a XIX. század végén, vagy a XX. század első éveiben a Kossuth tér és a Szapáry út is hasonló képet mutathatott egy szép nyári napon.

A legszimpatikusabb az egész parkban, hogy miközben a kiállított tárgyak szórakoztatnak, nem akarnak bóvlit és álnépművészetet rám erőszakolni. Persze, van bazársor, de visszafogott. Igaz, azt nem teljesen értem, hogy büféből, étkező helyből miért nincs több, hiszen elférne, és még akár hozzá is tartozhatna. Mert ennyi gyaloglás és nézelődés után, belefutva a délutánba, nagyon meg lehet ám éhezni.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ismeretlen ismerős tízek

Eszembe nem jutott eddig, hogy megszámoljam őket. Természetes, hogy léteznek. Van közöttük újszülött, tinédzser korból lassan kilépő, érett középkorú, több is, és talán szép korú, akit eddig nem is ismertem. A szolnoki hidak.

Egy bolttól kétszázig

Hogyan lett egyetlen szandaszőlősi szatócsboltból háromnegyed évszázad alatt egy közel kétszáz egységből álló vállalat? Mi volt a jelentősége az 1969-ben átadott Jólét ABC-nek, ami eredetileg a Szolnok nevet viselte volna? Többek között ezekről is szól a Mozaikok 75 évből című kötet.

Hősök emlékei

A több mint kilencven éve készült mezőtúri családi fotón az egyik asszony fényképet tart a kezében. A mellette lévő képen, valahol a fronton áll néhány katona, egyikük családi fotót fordít a kamera felé. Az első világháború személyes történetei elevenednek meg a Megyei Levéltár új kiállításán.

Száz vasútról meséljetek!

Tudják, hogy mikor indult el a szolnoki úttörővasút? És mi okozta a vesztét? Vagy éppen mi minden működött a mai Reptár főépületében, az egykori első indóházunkban azt követően, hogy máshová került az állomás? Ha kíváncsiak, szerezzék be Szikszai Mihály megyei vasúttörténeti munkáját.