2025.08.27. (szerda)

Szomszéd vár

Szomszéd vár

Dátum:

A szakmabeliek biztos rendszeresen elmondják, hogy szomszéd város múzeuma nem is múzeum. A látogatókat meg ugyanennyire nem érdekli, hogy múzeumot, látványtárat, gyűjteményt vagy egy ügyesen összerakott turisztikai látványosságot látogatnak Rákóczifalván a Macimúzeumban.

Nyáron, rosszidőben, unatkozó kiskorúakkal akár többször is megnézhető a rákóczifalvai Macimúzeum. Amiről persze tudjuk, hogy nem múzeum, és aki legalább egyszer már járt ott, az azt is el tudja mondani, nemcsak játékmacikról szól a kiállítás. Viszont iszonyatosan szórakoztató akár felnőtt kísérőknek is.

Én például nem tudok betelni a fémdoboz-gyűjteményükkel. Nem is tudom, mennyi van belőlük, de mindig találok legalább egy olyat, amit még nem vettem alaposan szemügyre. Pedig érdemes, hiszen ezek a régi, konyhai használati tárgyak a korabeli reklám és marketing csodálatos eszközei és emlékei. Meg arra a korra emlékeztetnek, amikor még úgy csomagoltak, hogy a csomagolóanyag is értéket és nem szemetet képviselt.

A másik, amit tényleg szeretek a Macimúzeumban, az a helytörténeti gyűjteményük. Persze nem teljes, nem mutat meg mindent az egykori Rákóczifalváról, de azért ad némi ízelítőt abból, hogy milyenek voltak a falvai kastélyok, kik és hogyan éltek ott. Ráadásul némi magyarázattal is szolgálnak arra vonatkozóan, hogy Szolnok főutcája, aztán meg Szandaszőlős legnagyobb utcáj,a miért is viselte a Gorove nevet. Nem akarok rosszindulatú lenni, de a szomszéd város méreteihez képest jóval több tárgyat mutatnak meg a közelmúltjukból, mint amennyi az arányok tekintetében nekünk sikerül. Na és persze ott vannak az önkéntes tűzoltók eszközei, meg az alkalmi kiállítások, amelyek mindig valami kis pluszt is adnak a helynek.

A macik igazából már nem nekem szólnak, de azért mindig becsületesen végighallgatom a kísérők történeteit. És mindig az jut eszembe, hogy csak tisztelni tudom az olyan embereket, akik a maguk hobbijával és szenvedélyével másoknak – főleg gyerekeknek – tudnak örömet okozni. Mert a szomszéd vár sajátos gyűjteménye leginkább erről szól.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kár, hogy csak a szemnek

Mi lesz egy színházi jelmezzel, miután lekerül műsorról a darab, amihez készült? Ez a kérdés az idén 25 éves szolnoki Jelmez-Art munkáit éppen csak felvillantó kiállítást nézegetve jutott eszembe. Egy túlzottan szerény és túlzottan rövid ideig látható kiállítás az Aba-Novák földszintjén.

Itt én vagyok a bolond!

A bolond csak én vagyok! Mert úgy ültem be a Szigligeti Színház idei utolsó bemutatójára, hogy elhittem, amit a plakátra írtak. Carlo Goldoni színművére számítottam. Így utólag belátom, harminc percre való vásári komédiából nem is lehetett volna két felvonásos zenés vígjátékot csinálni.

Extra problémák

A forgatókönyvből még valami jó is születhetett volna. A vászonról lejövő pénztelenség, az ehhez való alkalmazkodás hiánya és a főszereplő azonban teljesen lenullázza a független filmként készült Legénybúcsú extrát. Ha a rendező valóban ettől várja a karrierje beindulását, rossz lóra tett.

Elment, tehát volt

Hogy a témáról ez csak az első játékfilm volt, abban ne csak biztosak legyünk, de reménykedjünk is benne. Mert akkor majd elmondhatjuk: létezik magyar filmgyártás, amelyik valódi társadalmi kérdésekre keres választ. Most be kell érnünk az Elment az öszöddel. Hibája és erénye számtalan.