2025.10.14. (kedd)

A szolnoki szódás

A szolnoki szódás

Dátum:

Varga Lajos neve az elmúlt húsz évben összeforrt a szolnoki szódával és a helyi ásványvízként ismert Áldásvízzel. A szakmája múltját is kutató, az iparos kollégák összefogásáért is sokat dolgozó szolnoki szódással beszélgettünk.

– Gyerekkorában szódásnak készült?

– Dehogy, kőművesnek, de gépész lettem, aminek azért nagy hasznát veszem. A kilencvenes évek elején még élelmiszerüzletünk volt. A szódásság pedig úgy kezdődött, hogy az egyik ismerősöm szólt, nem bírja a szikvízüzemét, vegyem meg. Csak akkor hittem el, hogy komolyan gondolja, amikor megjelent az újságban is a hirdetése. Azonnal megvettem mindent, és egy héttel később már én nyitottam ki az üzemet.

– Ezek szerint ennyire egyszerű szódát csinálni?

– A jó szódát nem! Amikor ráeszméltem, hogy mibe vágtam a fejszémet, átrohantam Újszilvásra Bolyhos Laci barátomhoz, akinek a szülei korábban ezzel foglalkoztak. Az alapokat tőlük tanultam, illetve egy könyvből, amit a háború körül írtak a Szikvízipar technológiája címmel.

– A kilencvenes évek elején elárasztották a boltokat az addig nem ismert üdítők. Megérte szódával foglalkozni?

– Akkoriban még alig ittak ásványvizet az emberek. Viszont a szikvíz kezdte reneszánszát élni, merthogy a magyar ember fröccsös, amihez jó szóda kell. Ráadásul a házi szifonok lassan kimentek a divatból, mert egyrészt eltűnt a patron a boltokból, másrészt rájöttek, hogy abban a szódában nincs elegendő széndioxid. Jó fröccshöz szódás által gyártott szikvíz kell. A kilencvenes évek elején egyre többen kezdtek ezzel foglalkozni, ipartestületet is létrehoztunk, aminek alapítója majd elnökségi tagja is voltam 12 évig. Fejlesztettük a technológiát, hogy minden élelmiszerbiztonsági előírásnak megfeleljünk, és például az uniós csatlakozásunkkor se kelljen búcsút inteni ennek a hungaricumnak. Igazán 2005-2006-ig fejlődött a piac. Onnantól viszont stagnál.

– Elfogyott az emberek pénze?

– Nem, megváltoztak a fogyasztói szokások. A hazai szikvízüzemek nem tudnak bejutni a nagy áruházláncok polcaira. Azok meg minden városban ott vannak, az emberek többsége pedig ott vásárol. Csak a COOP, és CBA boltokban tudunk ott lenni. A kisebb boltokban évtizedes elvárás, hogy a szódát lehessen kapni.

– Mikor kezdett műanyag palackba szódát tölteni?

– Azzal kezdtem, és sokáig csak műanyag palackokat használtam. Csak az utóbbi években töltök hagyományos üvegeket. Ennek pedig az volt az oka, hogy amikor elkezdtem a szódás életet, elmentem Török Ernő bácsihoz a Kápolna utcába, aki az egyik legrégebbi szódás volt a városban, és segítséget kértem tőle. Viszont a tanácsaiért cserében megígértem, hogy nem fogom a piacát rontani, nem töltöm üvegbe a szódámat. Amíg élt, ezt be is tartottam. Aztán meg az örökösöktől nagyon sok mindent megvettem a régi üzemből. Így kerültek hozzám azok a szódásüvegek is, amelyeket felújítva, ma ismét töltünk. A régi gépeket a szegedi szóda múzeumnak ajándékoztam.

– Ki vesz ma üvegben szódát?

– Van rá igény. Amikor elkészült a Kossuth tér, akkor jutott eszembe, hogy milyen jól illene az ottani éttermek asztalára az igazi szódás üveg. Volt, akinek tetszett az ötletem, aztán mások is rákaptak, így öt-hat helyre ma is üvegben szállítjuk a szódát. És vannak magánemberek is, akik üvegben szeretik megvenni a szódát, a saját féltve őrzött üvegükben. Amióta pedig felújítunk régi üvegeket, akár névre szóló palackból is spriccelhetnek. Azt mondják csodálatos az érzés, tökéletes a keveredés.

– Mennyi szódát gyárt évente?

– Változó, de átlagosan 1300-1500 palackot töltünk meg naponta. Persze, ha ilyen esős, hideg a nyár, akkor kevesebbet. Viszont, ha három napig kánikula van, és éjszaka sem hűl le a levegő, akkor tudom, hogy a következő naptól nem tudunk elszakadni a gépek mellől, mert mindenki szódát szeretne fogyasztani.

– Mikor lett Áldásvíz a szódájából?

– Amikor leköltöztünk a Tisza Szálló pincéjébe. Ott 1964-ig működött az ásványvíz palackozó, de a kilencvenes évek elején már semmit nem találtunk. Kaposvári Gyula bácsi segítségével derítettük ki az Áldásvíz történetét. Pólya Tibor nevezete el így a Tisza Szállónál feltörő vizet, ami tényleg áldásos hatást fejt ki például arra, aki éjszaka kicsit elhajlott. Kézi munkával 2002-ig palackoztuk ott az Áldásvizet, ami igazi szolnoki márka lett. Levédettük a nevet, és bár ma már nem ott palackozunk, minket már ezen a néven ismernek. Manapság már engem is sokan Áldás Lajosként aposztrofálnak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Liliom és az évad

Nem akar a szerző és a darab elé tolakodni, de reméli, megrendülten állnak majd fel a szolnoki Liliom nézői az előadás végén. Kiss József rendezővel az idei első bemutató mellett az új évadról is beszélgettünk a Liliom díszletének világításpróbája közben.

Szolnok az életem része

Benedek Szabolcs, bár nem itt született, és jelenleg sem itt él, honlapján "nevelővárosának" nevezi Szolnokot. Így azt mondhatjuk, személyében idén szolnoki író is kapott József Attila-díjat. Mint beszélgetésünk során elmondta, nem tudja, mikor jár legközelebb Szolnokon, de ha hívják, jön, mert Szolnoknak nem tud nemet mondani.

Ráday nyomában

Épített értékeink címmel indított örökségvédelmi sorozatot két, a Jendrassik György Gépipari Tagintézménybe járó fiatalember. Filmjeikben foglalkoztak már az iskolájukkal és Szolnok hídjaival. A május 26-i bemutató a szolnoki vasútról szól majd. Az egyik alkotóval, Szakmár Tamással beszélgettünk.

Olykor még felhangzik a Berkics a király

"Berkics a király!" Három évtizeddel ezelőtt ettől volt hangos a Tiszaligeti Sportcsarnok, de talán egész Szolnok is. Berkics László négyszeres magyar bajnok, a válogatott mezét hivatalosan száznégyszer, összesen közel kettőszázötvenszer ölthette magára. A "királlyal" beszélgettünk.