2025.08.27. (szerda)

bSZ2011: Felvonulók nézték

bSZ2011: Felvonulók nézték

Dátum:

Az 1976. május 1-jei felvonuláson készült fotókat, és hozzájuk tartozó érdekes információkat kaptam Péter Ferenctől. A négy kép nemcsak azt mutatja meg, hogy három és fél évtizede hogy nézett ki a Kossuth tér, de bepillantást enged a korabeli munka ünnepének díszleteibe is.

A négy képből álló sorozatot Jáger István készítette városháza – akkoriban éppen tanácsháza – sarkán állva 1976. május elsején. Amint a képeken látható, a fotós ezekben a percekben a felvonuló röplabdásokra koncentrált.

 

Röplabdások

Péter Ferenctől tudható, hogy kék egyenmelegítőben a Szolnoki MTE ifi röplabdás lányai, pirosban ugyanennek a csapatnak az NB II-ben szereplő női csapatának tagjai vonulnak. Sárga melegítőben pedig, elől TITÁSZ feliratú táblát tartva a szolnoki TITÁSZ, ugyancsak akkor NB II-s férfi röplabdacsapatát láthatjuk.

– Szinte valamennyijüket névszerint ismerem – írta Péter Ferenc – A TITÁSZ-os sportolókat nézegetve győződtem meg arról, hogy ez a kép csak 1976-ban készülhetett. Látható ugyanis egy tehetséges fiatal sportoló is a képen, akit azonban 1977 tavaszán leigazolt a budapesti Vasas NB I-es csapta, így abban az évben már nem lehetett itt a szolnoki május elsején.

Péter Ferenc a képek keletkezési dátumának meghatározásához hozzáteszi, hogy mivel azokon elkészült állapotában látható a vízügyi székház, a felvételeknek 1975. április 4-e után kellett készülniük. Azt is írja, hogy a TITÁSZ tábla alatt vonuló sportolók a csapatnak csak egy részét tették ki, mivel a többiek – valószínűleg – a cég dolgozóival együtt, egy másik csoportban vonultak. Ezek a sportolók ugyanis nem „létszámkartársak” voltak, hanem tényleg dolgoztak a vállalatnál.

 

Tegyük hozzá!

Azt hiszem, az iménti alfejezet kapcsán néhány dolgot illik megmagyarázni.

Az első. A nyolcvanas évek végéig Szolnokon is minden évben volt május elsejei felvonulás. A gyárak, üzemek, iskolák, sportegyesületek képviselői csoportokban, mindegyik elején táblával azonosítva magukat vonultak végig a városon. Pontosabban a Petőfi utca környékéről indulva, végig a mai Baross és Kossuth úton, át a Tiszaligetbe. Ott a legtöbb cég, intézmény saját placcon vagy az ottani üdülőjében várta az embereit. El lehet képzelni, hogy az akkor még a Kossuth téren áthaladó, az egyetlen szolnoki közúti Tisza-hidat használó 4-es főút forgalmában ezek az egész délelőttös felvonulások micsoda fennakadást okoztak.

A második. Tiszántúli Áramszolgáltató, azaz TITÁSZ: A privatizációig, a kilencvenes évekig így nevezték a helyi áramszolgáltató céget, azaz akkoriban nem az EoN-hoz szaladtunk, ha elment az áram, hanem a titászosokat kerestük.

A harmadik. A TITÁSZ egy szocialista nagyvállalat volt, több megyét és rengeteg települést lefedve. Az ilyen nagy cégekkel szemben elvárás volt, hogy a vállalati üdülők és a számtalan szociális szolgáltatás fenntartása mellett a helyi sport és az élsport támogatásából is alaposan vegyék ki a részüket. Ennek az elvárásnak volt a része az úgynevezett sportállások fenntartása. Azaz, amikor élsportolókat papíron felvettek a céghez, de ők szinte soha nem látták a munkahelyükön. Péter Ferenc levelében „létszámkartárs”-nak nevezi az ilyen dolgozókat. Kiemelve, hogy a szolnoki TITÁSZ röplabdásai messze nem ilyenek voltak, hanem a mindennapi munka mellett lettek NB II-es sportolók.

 

A Kossuth tér

Péter Ferenc a fotók apropóján a Kossuth térrel kapcsolatban is felhívja a figyelmet néhány érdekes dologra,

Például a téren akkor még álló zöld házikóra, pontosabban nyilvános wc-re. Ami ott állt nagyjából a Magyar utcai torkolattal szemben. És egybe volt építve a Kossuth téri buszmegállóval, ami csak később került át a Fehér Ház elé. (Ahogy a Szabadság téri buszmegálló sem a Mood fagyizó előtt, hanem a bíróság épülete előtt állt anno.)

A képeken jól látható, hogy a Kossuth tér mai házainak építése 1976 körül fejeződött be, és ennek utolsó állomása a TB székház volt. A színház jegypénztárának otthont adó Casco-s ház mellett 1976. május elsején még csak épült ez az irodaház.

Péter Ferenc a múzeum épületével kapcsolatban is érdekes dologra hívja fel a figyelmet. Egyrészt, hogy az épület tetején még nincs ott a múzeum felirat, másrészt pedig a ronda, fekete, üvegezett vasajtóra. Ami emlékeim szerint még a nyolcvanas években is a helyén volt, igaz az addigra egyre rosszabb állapotba kerülő épületen ezt szinte fel sem tűnt.

Érdemes a korabeli ünnepi díszre is egy pillantást vetni. Összesen 14 darab, több emeletes zászló látható a képeken, a tér házaira feszítve. Ezek közül kettő a nemzeti színű.

A CIKK ELŐSZÖR 2011. AUGUSZTUS 15-ÉN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vendégposzt: A Tisza-tavi térség lehetőségei

A kulturális ágazat hazai fejlettsége - a felmérések szerint - elmarad az EU átlagától. Ebből a szempontból a Tisza-tavi térség hátrányosabbnak minősíthető. A különbségek kiegyenlítésének eszköze lehet a kulturális infrastruktúra fejlesztése. Pálmai Éva, projektfejlesztési szakértő a Tisza-tavi térség kulturális turisztikai és örökségvédelmi fejlesztésének lehetőségeiről értekezik.

OT Szolnok (3.): Autók a városban ötven-hatvan éve

BMW Isetta, Opel Record, Renault Dauphine sőt egy háború előttről származó Mercedes 170-es is közlekedhetett Szolnokon 1962-ben és 1972-ben. Legalábbis erről tanúskodnak a korabeli napilap apróhirdetései akkor, amikor elkészült az első "tükör benzinkút" és épült a helyi Volán-telep is.

Szolnoki házak (11.): Volt Lakat

Vannak olyan épületek a városban, amelyek sokkal többre lennének érdemesek, mint amit ma mutatnak. Némelyik csendesen meghúzódik az utcákon, némelyik viszont visszataszító sebként mutatja magát. Például az egykori Aranylakat a Liget bejáratánál.

Elszállt szálloda

A város jelképéről kapta a nevét, de nem akarom azt mondani, hogy ezért lett olyan a sorsa, amilyen. Ott áll a város közepén, mint egy szellemház, amit se működtetni, se lebontani nem éri meg. Hát akkor mi lesz vele? Megvárjuk, amíg összedől. Nem kellene!