2025.11.30. (vasárnap)

Eltüntetve

Eltüntetve

Dátum:

A Naplómban és az AKB rovatban is írtam a Sólyom utcai horogkeresztről, ami április óta díszített egy hatalmas falat. A díszített most már tényleg csak múlt idő. Két hölgy ecsetet ragadott.

A város központját legalább négy hónapja csúfító horogkeresztről szóló íráshoz néhányan megjegyzést fűztek.

 

C. Istvánné Judit

Ez is azt a ,,KÖZÖNYT” fémjelzi, ami az emberekben meghonol! Nagyobb gondunk is van annál, mint az, hogy az unatkozó, nagyon ráérő ifjúság mivel színesíti a házak falát?! Sokan szerintem a ,,SZÍVET” veszik észre!!! HELYES!!!!

 

Zs. Gyuláné

Én nem láttam ezt a jelet, nem szoktam arra járni, de azért szeretném megkérdezni azt, aki ezeket a sorokat írta, hogy ő eljárt ebben az ügyben valahol, hogy eltűnjön onnan ez a szégyenfolt, vagy csak kritizál?

 

N. Józsefné

Szerintem nem a közönyről kellene itt írni, hanem arról a végtelen butaságról és primitívségről, ami itt honol a városban és az országban! Ez az észrevétel csak egy töredék falatnyi része annak, illetve azoknak, amikkel nap mint nap találkozik az ember az utcán , a lépcsőházakban, sőt a Neten is!

 

Andrea T.

Le kellene szépen festetni azzal, aki odapingálta…

 

Sz. Ferenc

á dehogy? A FEJÉVEL RADIROZNÁM LE!!

 

Sz. Éva

Gondolom nem fog jelentkezni. Ne hagyjuk így! Szívesen segítek a festésben. Szervezzük meg!

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Emlékek a „Papp Gáborról”

Nem hittem volna, hogy a Papp-szanatórium épülete kapcsán ennyi emlék és név kerül elő. Úgy tűnik, akik az ötvenes években voltak gyerekek, élénken emlékeznek a házra.

A Kossuth téren máskor

Néhány hete tettem közzé egy családi albumban talált, a Kossuth teret valamikor a múlt század első felében ábrázoló képeket, kérdezve, mikor is készülhettek. Máskor, mint gondoltam.

Kemping emlékek

Micsoda emlékeket képes előcsalogatni néhány fotó, meg egy évtizedek óta nem létező hely. Német fiatalok, egyforintos lángos, szovjet ifjúsági film. Na és egy remek sátor, meg egy különleges autó.

Nehéz róla írni

A Damiról. Megtanulhattam volna, hogy a Dami egy kő, ami ma is képes felkavarni a vizeket. Egy képeslapról és egy épületről akartam írni. A kommentek alapján azonban a cikk másról is szólt.