2025.12.1. (hétfő)

Kavalkádból kitűző

Kavalkádból kitűző

Dátum:

Tegnap óta van szolnoki kitűzőm. Olyan, amelyik nemcsak a városhoz tartozást jelképezi, hanem azt is, hogy Szolnokon létezik civil összefogás és civil akarat. Mert a jelvény megvásárlásával az egykori Mária-szobor újbóli felállítását is támogattam.

A város napjához kapcsolódóan szombaton eltűntek az autók Szapáry útról. Pontosabban volt néhány, de azok csak olyanok, amelyeket a helyi veterános egyesület állított ki. Igaz, ezekkel se nagyon lehetett volna mozdulni, hiszen kissé bonyolult egy helikopter, egy JAK-52-es meg vitorlázó repülők között szlalomozni. Hogy a városban működő rengeteg civil szervezet sátráról, és a körülöttük hömpölygő sokadalomról nem is beszéljek.

Az egyik ilyen sátornál találkoztam Pogány Gábor Benővel, a Szolnoki Művészeti Egyesület elnökével, aki már kétszer is mesélt a Mária utca végén felállítandó Mária-szoborról. Arról a szoborról, amit 1847-ben a hálás szolnokiak azért állíttattak a Mária utcában, hogy így fejezzék ki hálájukat két tűzvész sikeres megfékezéséért. A szobor bő évszázadon keresztül állt a helyén, majd bekerült a plébánia épületébe, hogy aztán furcsa módon a rákóczifalvai Macimúzeumban kössön ki.

De, mint a Kérdezem rovat legutóbbi interjújában olvashatták, a szobor ma már a Nemzeti Galéria restaurátor műhelyében van, egy hét múlva pedig – azaz szeptember 12-én délután négykor – felállítják a Mária utca és a Szentháromság tér találkozásánál. Aki a napokban járt már arra, az láthatta, hogy serényen dolgoznak a szobor alapozásán.

Azzal, hogy ezer forintért megvettem a Pogány Gábor Benő által tervezett kitűzőt – ami stilizálva látható az új Tiszavirág-híd, amelynek tartópillérjei egy szívet is formálnak – ötszáz forinttal járultam hozzá a szobor felállításának másfélmilliós költségeihez. Mint az alkotó és szervező elmondta, a másik ötszáz forint a kitűző gyártási költségeit fedezi, tehát még az tervezés, az árusítás és annak megszervezése is önkéntes alapon történik.

Ahogy láttam, nemcsak én vásároltam ilyen kitűzőt a Szapáry utcai civil kavalkádon. És talán nemcsak engem fog évekig arra emlékeztetni, hogy 2011-ben Szolnok város közössége helyreállítja azt, amit 1847-ben ugyanennek a városnak az akkori közössége a helyére tett.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Új műfaj 200 fellépővel

Műfajteremtő produkciót láthat a szolnoki közönség január első szombatján a Tiszaligeti Sportcsarnokban, amikor Magyar Tánckoncert címmel a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Népi Együttes közel 200 fellépője ad kétórás műsort.

Mit üzen az utca?

A jövő számára a jelen egyfajta rögzítőjeként fotózok politikai tartalmú falfirkákat és matricákat Szolnokon. Vannak közöttük, amelyek már évek óta az utcán virítanak és vannak frissebbek is. Szerintem ezek egyfajta lenyomatai a mindennapjainknak. Az utca hangjai, a ma hírmondói.

Ifjúságunk pillanatai

Szolnokon töltött ifjúságom legjobb pillanatai elevenednek meg az Agóra földszintjén, az Ifjúságért Egyesület jubileumi kiállításán. Akinek mond az valamit, hogy Ifjúsági Iroda, ne hagyja ki. Mert hátha másokban is felmerül: a mi gyerekeink is megérdemelnének egy ilyen helyet.

Építkezés veteránokkal

Van az a korosztály, amelyik még emlékszik a régi viccre: Melyik a leggyorsabb teherautó? Az IFA, mert mindig az megy a sor elején. Egy másik vicc is eszembe jutott a szolnoki útépítéseket figyelve, amelyek olykor egy veterán teherautó találkozónak is beillettek. Gyönyörűek, csak büdösek.