Akik negyedszázaddal ezelőtt már tudtak olvasni, azok talán emlékeznek azokra a hosszú falakra, amelyekre hatalmas betűkkel, különböző jelmondatokat festettek. „Éljen a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság”. Azt hiszem, az elsősorban gyárak és különböző üzemek, utcafrontokat rondító, beton- és kőkerítéseire festett szövegek voltak a szocializmus reklámjai. „Tovább a lenini úton.” Így őrzöm emlékeimben a martfűi cipőgyár falát, és a korabeli Törökszentmiklós is úgy maradt meg bennem, hogy tele volt ilyen marketingeszközökkel. „Hatékonyabb termeléssel a szocializmus sikeréért.” Viszont egyetlen ilyen szolnoki feliratra sem emlékszem. Holott biztosan volt. És ezt ma már bizonyítani is tudom. „Éljen a béke!”
Eredetileg a Dizel ABC miatt tekertem el a járműjavító felé – amiről lentebb még megemlékezek -, és szinte véletlenül vettem észre a temetővel szembeni kerítést. Ha közelebb mennek, még láthatóak a fehér alapra festett vörös betűk nyomai. „Világ proletárjai egyesüljetek”. Ez a mondat kezdődhetett a járműjavító orvosi rendelőjének épülete mellett, de ma már csak a „Világ” olvasható jól. A gyári ABC mellett viszont, egy teljesen funkcióját vesztette falon, ma is jól látható az „Éljen a béke!” felirat.
A világ proletárjai nem egyesültek, a lenini útról is szinte mindenki letévedt, és vagy a termelés nem sikerült elég hatékonyra, vagy nem a szocializmus sikerét hozta. Esetleg a falra festett reklámeszköz nem volt hatékony. Viszont a városkép részei voltak, és jól jellemeznek egy fura világot, amit senki nem felejthet el, aki akkor élt. A gyerekeinknek meg nem ártana valamit kézzelfoghatóan is megmutatni belőle. Vessenek meg, de a járműjavító „Éljen a béke!” falát védetté nyilvánítanám.
Ahogy a Dízel ABC feliratot is, ami a járműjavítón belüli vegyesbolton díszeleg. Szerintem zseniális ötlet volt a gyári vagy gyár közeli boltokat helyhez köthető módon elnevezni. A Dízel ABC mellett volt Szolnokon Cukor ABC is – igen ott, ahol már a cukorgyár se áll -, a vegyiművek lakótelepén pedig ma is működik a Tomi, ami a gyár termékéről kapra a nevét. A Munkás ABC ugyancsak napjainkban is várja a vevőket, igaz találóbb lenne egészségügyi tematikájúra átkeresztelni, hiszen inkább a kórházlátogatókat, semmint a környék gyárainak munkásságát szolgálja ki.
Egyébként a város számtalan pontján bukkanhatnak régi faliképekre, feliratokra és táblákra. A Szapáry utcai egykori művelődési ház első emeleti ablakai alatt látható díszítésekről korábban már megemlékeztem, de akkor nem említettem az oldalsó bejárat fölött látható domborművet. Ahogy nem hagyható szó nélkül a Múzeum étteremben megőrzött falikép, vagy éppen a vegyiművek művelődési házának bejárata fölött látható mozaik sem. De, ha a MÁV kórházban járnak, vessenek egy pillantást a rendelő részleg bejárata fölötti domborműre, ami értelmezésem szerint egy háromdimenziós MÁV logó próbál lenni.
De érdekes tábla látható a Tallinn városrész egyik épületén is: „Békés Otthon Lakásszövetkezet”. Hosszú tanulmányban lehetne elemezni ezt a négy szót, az áthallásokat, ahogy a táblán látható szövetkezeti címert is. Annak közepében egy modern ház, amit balról a búzakalász – a dolgozó parasztság jelképe -, jobbról a fogaskerék – a munkásság jelképe – fog közre, közöttük pedig a szocialista propaganda, kötelező eleme, a vörös csillag. Az alsó, nemzetiszínű szalag kicsit kilóg a korabeli heraldikából, hiszen itt vagy a szövetséges értelmiségnek, vagy a vörös lobogónak kellene megjelennie. Afelől azonban nem lehet kétségünk, hogy a címer megalkotója azt akarta jelképezni, hogy a béke ügyéért harcoló munkásság és parasztság a korszerű otthonok megteremtésével is tesz a nemes ügyért.
A CIKK ELŐSZÖR 2011. SZEPTEMBER 9-ÉN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON.