– Miért éppen a Liliom az idei első bemutató?
– A tavalyi évadot is Molnár Ferenc darabjával, az Üvegcipővel kezdtük. Nagyon tiszteljük Molnárt, de a Liliomhoz, ami a világ drámairodalmának egyik legszebb alkotása, meg kellett érnie az általunk 2007 óta vezetett társulatnak. Az sem véletlen, hogy ez az első bemutatónk, hiszen ez nem egy könnyed szórakozást ígérő dráma.
– Rendezőként, milyen szellemben nyúl a hintáslegény történetéhez?
– A rendezőnek nem az a dolga, hogy a dráma és az író elé tolakodjon. Pláne nem Molnár Ferenc esetében. Az azonban tagadhatatlan, hogy aki ma rendezi meg ezt a múlt század első felében született drámát, az a mából nézi, az a ma gyermeke. Tehát rajtam szűrődik át, de ettől még nem törekszem semmi olyan különlegességre, ami engem helyezne előtérbe. Persze vannak ötletek, amelyeket talán én találtam ki a darabhoz. Például Muskátné tudja, hogy Liliom álma egy dudával szerelt piros autó, így a szolnoki színpadon egy ilyennel indulnak a mennyországba. Bár, ha jobban belegondolok, ezt sem én, hanem Molnár találta ki.
– Mennyit készül egy ilyen darabra a rendezés előtt?
– Változó, de az első olvasópróba előtt két-három hónappal már nagyon foglalkoztat a mű. Nem mondom, hogy ez tölti ki minden percemet, de hozzáolvasok, keresgélek, ötletelek. Abból adódóan, hogy ez az évad első bemutatója, a próbák nagyobb része már az előző évad végén lement, tehát lassan egy fél éve élek a Liliommal.
– Közben nemcsak rendező, de a színház művészeti vezetője is. Összeegyeztethető a kettő?
– A társulatnak köszönhetően igen. Mindenki pontosan tudja a dolgát, annak ellenére sincsenek fennakadások, hogy három darab előkészítése és próbái futnak most párhuzamosan. Ugyanis egy nappal a Liliom szeptember 23-ai premierje után a Szín-Mű-Helyben mutatjuk be Szakonyi Károly legendás Adáshiba című darabját, két héttel később pedig az Imádok férjhez menni című zenés vígjátéknak lesz az első előadása.
– Ez utóbbit bérleten kívül játsszák.
– Mert szeretnénk kipróbálni, hogy miként reagál a közönség erre a lehetőségre. Régóta nem volt Szolnokon bérleten kívüli bemutató. Most Balázs Péter rendezésében, Kertész Marcella főszereplésével, egy könnyed vígjátékkal szeretnénk ezt visszahozni.
– Számomra legalább ekkora újdonság, hogy a tavaly a Szín-Mű-Helyben játszott Kaland átkerül a nagyszínpadra.
– Márai darabját hatalmas sikerrel játszottuk. Ezt látva döntöttünk úgy, hogy megnövelve a teret, ami a színészektől is másfajta játékot igényel, a nagyszínházban, bérletes előadásként is bemutatjuk. Így még többen láthatják, ami szerintem sokaknak fog örömet okozni. Ahogy a november végén, Radó Denise rendezésében bemutatandó Légy jó mindhalálig című musical is. Az elmúlt évek ugyanis megmutatták, hogy a szolnoki közönség az ilyen zenés darabokat is nagyon szereti. Ahogy az operettnek is van létjogosultsága, ami ebben az évadban a Cirkuszhercegnő lesz. Az évad második felében pedig ismét lesz egy mostanihoz hasonlóan kemény próbaidőszakunk, hiszen a két utolsó bemutatót, a Három sárkányt és a Mirandolinát szinte egyszerre kell majd próbálni.
– És a Szín-Mű-Hely? Az Adáshibán kívül mit láthatunk ott ebben az évadban?
– A Légy jó mindhalálig bemutatója után kezdünk ott próbálni, mivel december 16-án a rendezésemben mutatjuk be a Félrelépni tilos című darabot. Ez egy igazi komédia sok emberi pillanattal. A következő bemutatóhoz is lesz közöm, hiszen Molnár László az általam írt Hol a pénz? című darabot állítja színpadra Császár Gyöngyivel és Lugosi Claudiával.
– Hogyan született ez a darab?
– Az ötlet már nagyon régi, még a Madách Színháznak, egy végül meg sem hirdetett pályázatára készült belőle szinopszis. Az volt a gondolat, hogy Psota Irén és Tolnay Klári játssza majd, de végül nem jött létre az előadás. Most azonban a mi két nagyszerű szolnoki színésznőnkkel megcsináljuk.
– Visszatérve az első bemutatóhoz. Mit vár a Liliomtól, hogy fog felállni a közönség a darab végén?
– Megrendülten, és lelkében felfrissülve. Ez a darab olyan egyszerű emberekről szól, akik nem képesek kifejezni az érzelmeiket. Talán rádöbbentik majd a nézőket, hogy szeretettel kell egymás felé fordulnunk, meg kell fognunk egymás kezét. Ez a célom.
(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról származnak.)
