2025.08.27. (szerda)

Itt felejtve

Itt felejtve

Dátum:

Mintha senkié sem lennének, vagy csak az utcán felejtették volna őket. Valamikor biztos, hogy nem kevés időt, energiát és pénzt áldoztak a létrehozásukra. De mintha az idő elsodorta volna az alkotókat. Elfelejtett dolgok a szolnoki utcákon.

A Baross utcán és a Szapáry úton „felejtett”, beton virágtartókról korábban már írtam, de azóta, mintha szembe jönnének a város utcáin. Ezerszer jártam már az egykori szakszervezeti művelődési ház – egy darabig még ifjúsági ház – mögötti részt, de soha nem tűnt fel ott ez a két lepukkant, gazdátlan virágtartó. Formájukat tekintve elütnek a másik kettőtől, mai funkciójukban azonban szoros rokonságot mutatnak velük. Igaz, az egyiket lassan benövi a beton alól előbújó természet, így a tél beálltáig viszonylagos takarásban van.

Azon gondolkodtam, hogy mikor, ki és miért helyezhette ki ezeket a ronda virágtartókat, és vajon ma kinek a tulajdonában lehetnek. A jellegzetes beton öntvényeket látva, talán nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, hogy már a rendszerváltás előtt, azaz bő húsz éve is léteztek. Gondolom, az is nyilvánvaló, valaki virágokat szánt beléjük, azt azonban szerintem senki nem tudja, hogy mikor volt bennük utoljára kultúrnövény. Ahogy az is kinyomozhatatlan, hogy annak idején a város, a város egykori kertészeti cége, netán a szakszervezeti művelődési ház tulajdonosa volt-e, aki kihelyezte ezeket az új korukban is ronda tartókat. Így azt is nehéz megtippelni, hogy ma kinek a tulajdona rontja – itt kevésbé, a Barosson és a Szapáryn inkább – a városképet. Teszem azt, ha valaki ezeket összetöri vagy eltulajdonítja, ki tenne feljelentést?

Ez a kérdés a Csomóponti Művelődési Ház és a MÁV irodaház között látható, egykor profinak számító kerékpártároló kapcsán is felvetődött bennem. Azt nem mondhatjuk, hogy szép ez a rozsdásodó, egyre rosszabb állapotban lévő szerkezet, de legalább – látszólag – a mai napig betölti funkcióját. Igaz, egy újabb bringát – szerintem – senki nem állítana bele szívesen.

Kíváncsi lennék, hogy ez a vasból készült építmény kinek a tulajdona? Már az is érdekes kérdés, hogy vajon kinek a területén áll? Ne legyintsen senki könnyedén, hogy hát a MÁV-én, hiszen a nagy állami vállalatot sok-sok apróbb cégre bontogatták, és hát ki tudja, kinek a könyveiben szerepel az egy darab rozsdás kerékpártároló. Így azt sem tudhatjuk, hogy ha egyszer végre megszépül a szolnoki vasútállomás, akkor a tulajdonos hozzájárulásával teszik odébb, vagy valakitől el kell lopni, hogy építkezni lehessen.

De ne legyünk igazságtalanak a régmúlttal. Vannak a város utcáin olyan tárgyak, amelyek láthatóan jóval fiatalabbak, ám ugyanolyan elhagyatottak. Például a mellékelt képen látható utcatábla. Feltételezésem szerint a Bálvány utca feliratnak kellene rajta szerepelnie, de az sem kizárt, hogy Baross utca a megoldás. Nem tudom, de hogy útba nem igazít, az biztos. Ahogy az is, hogy nem egyedi jelenségről van szó. Tegyenek egy sétát például a Mészáros Lőrinc utcában. Ha tudják, hogy hol van, és nem az utcatáblák alapján akarják megkeresni, ott is találnak majd ilyen üres, sárga táblákat.

Nem lennék rosszindulatú, de ezeknek a tábláknak a tulajdonosát elég gyorsan ki lehet deríteni. A tulajdonos pedig viszonylag hamar meg tudná mondani, hogy ki volt az a zseni, aki a hagyományos utcatáblák helyett, ezt a féltartós műanyag vackot megrendelte. Az illető pedig könnyedén elszámolhat azzal, hogy milyen garanciával vásárolta ezeket közpénzen a gyártótól. Addig kellene ezt megtenni, míg ugyanúgy el nem tűnik a tulajdonos – a felelős -, mint a kővirágtartók vagy a bringatároló esetében.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egykori májusok: A strandok is nyitottak

Strandnyitásokkal, felújításokkal, kertmozival és Ifjúsági Parkkal is készült évtizedekkel ezelőtt Szolnok a nyárra. Az egykori májusok témája volt az újra beinduló tiszai hajóközlekedés és a helyi üdítő palackozás is. Olykor pedig a Tiszaliget beépítésének korlátozásáról is szó esett.

Utcasoroló (120.): Az orvos emléke

Az utca egyik házán talán szándékosan ugrik egy szarvas. És az elmúlt kétszáz év nevei sem véletlenek ennek az egykor vasúti sínek közé zárt közterületünknek, amelyik ráadásul egyedülálló Magyarországon. A környéken élők tisztelete követelte ki a Dr. Durst János utcanevet.

Szolnoki házak (39.): Tallinn mozi

Egyéves csúszással adták át 1975-ben. Hat évvel a megnyitása után elhibázott beruházásnak minősítette a tulajdonosa. Tizennyolc évesen a városé lett. Nyolc évvel később privatizálták, hogy aztán fél évtized múlva kifusson az utolsó film. Tavaly új külsőt kapott. Most eladó.

Egykori januárok: Felfordult város

A József Attila út fél évszázaddal ezelőtti lezárása, az alatta lévő vízvezeték kiiktatása és a vasútállomás utasforgalmi részének ideiglenes helyre költöztetése alaposan felboríthatta Szolnok életét. És akkor a többi beruházást még nem is említettük, merthogy 1974-ben Szolnok tényleg épült.