2025.10.14. (kedd)

Egy Boeing szárnyán

Egy Boeing szárnyán

Dátum:

Van abban valami megdöbbentő, amikor a speyer-i dómból kijőve, a mellette lévő parkban, a fák közül kibukkan egy Boeing 747-es Jumbo. Abban viszont semmi különös nincs, hogy bár 20 kilométerre egy Concorde-ot lehet megmászni, a Speyer-i Technikai Múzeumban vasárnap délután teltház volt.

A Speyer-i Technikai Múzeum húsz éve nyitotta meg a kapuit. A Szolnoki Repülőmúzeum ennél jóval idősebb gyűjtemény, igaz, talán nincs még két évtizede, hogy a nagyközönség is szabadon látogathatja. Speyer-ben büszkék arra, hogy hatvan légi jármű van a birtokukban, amivel azért Szolnok simán felveheti a versenyt. Igaz, Speyerben a hatvan repülőből legalább húszba be is lehet szállni – Szolnokon egybe -, ráadásul a német múzeumban a repülőkön kívül is van mit nézni. Az év 365 napján!

Persze, nehezen hasonlítható össze a szolnoki gyűjtemény egy olyan múzeummal, amelyik jó értelemben vett üzleti alapon akar szórakoztatni, és a lehető legtöbb járművet megmutatni. És amire láthatóan bőven van vevő. Nem lepődnék meg, ha a Boeing 747-es alatt lévő múzeum több látogatót vonzana minden évben, mint az egyébként különlegesen szép, középkori dóm a város közepén.

Akit csak egy kicsit is megcsapott bármilyen technika szele, érdeklik a gépek, szeret megdöbbeni az ember alkotta szerkezetek méretein, és jó sorsa Németország nyugati végébe – a francia határ közelébe – veti, nem hagyhatja ki ezt a gyűjteményt. Bennünket a bejárható Boeing ígérete csalt oda, és tényleg nem csalódtunk.

A hatalmas oszlopokra szerelt, hátra és oldalra is megdöntött Jumbo ugyanis feledhetetlen élmény. A gép minden pontja, a csomagtértől, a púpban lévő első osztályon át, a szárnyig bejárható. A gép megdöntött helyzete, valamint amiatt, hogy az épületek fölé emelték, az az érzése lehet a benne járónak, hogy valóban repül. És nem ez a múzeum legnagyobb attrakciója.

Nehezen tudom eldönteni, hogy az oroszok soha fel nem lőtt Burán űrrepülőgépe, a dupla légcsavaros AN-22-es teherszállítógép vagy a rettentő szűk német tengeralattjáró varázsolt el jobban. A Burán vezetőfülkéje mögött, a hatalmas rakodótérben a hideg rázott, az AN-22-es buszok befogadására képes rakodóterében a méretek döbbentettek meg, a tengeralattjáróban pedig szimplán klausztrofóbiám lett a torpedóvetők melletti ágyon kuporogva. És akkor még nem említettem a tűzoltóautók, személyautók, vonatok és mindenféle technikai eszközök sokaságát, amelyeket egyetlen nap alatt meg se lehet nézni. Vagy éppen a szolnoki múzeumból ismerős AN-24-est, ami ugyancsak a levegőben áll, amibe szintén be lehet menni, hogy aztán a gép belsejében Erich Honecker elvtárs Csajkáját csodálhassuk meg. De említhetném az eredeti kínai gőzmozdonyt, a Sztalinec típusú lánctalpas traktort, az életnagyságú űrállomásmodulokat, vagy éppen a szovjet-orosz űrkutatást bemutató iszonyatosan gazdag gyűjteményt. Ahol természetesen a mi Farkas Bercink képe is kint van, mert úgy tűnik, a németek nem szégyellnek ezen semmit, pláne, hogy a volt szovjet szerkezetek a gyűjtemény kiemelten fontos darabjai.

A legalább húsz méter magasba emelt Boeing szárnyáról lenézve nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy egy ilyen, turisták tízezreit vonzó attrakció alapjai évtizedek óta megvannak Szolnokon is. Vessenek meg érte, de a speyeri múzeum gyűjteményét felülről szemlélve azon járt az eszem, hogy csak elhatározás, közös akarat és kitartás kellene, és tíz éven belül többen élhetnének Szolnokon a turizmusból, mint a vasúti kocsik összeszereléséből.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nekem ez a Budapest Noir

Mivel eddig nem olvastam Kondor Vilmos regényét, bennem az a Budapest Noir él, amit Gárdos Éva alkotott. És az nemcsak gyönyörűen fotografált, a haza színjátszás legjobbjait felvonultató mozi, hanem egy kifejezetten izgalmas és szórakoztató magyar film. A Tisza moziban is látható.

A show folytatódik

A Czukor Show című magyar filmről megjelent elmarasztaló kritikák ugyanazon a tévedésen alapulnak. Dömötör Tamás filmjét a délutáni, fogatlan beszélgetős tévéműsorok dokumentarista paródiájának akarják láttatni. Holott nem az. Hanem egy elsőfilmes egészen jó játékfilmje. Szolnoki szereplővel!

A Hatalom pofonja

Egy vadászaton lelőnek egy hajtót. Kiderül, hogy a puska egy fontos ember kezében volt. Meg az is, hogy mindenkinek megvan a maga érdeke az ügy elsikálására. Azt hittem, a hatalom arroganciája fog felbőszíteni ebben a szlovák-magyar filmben, de igazából a személyes előnyök keresése keserített el.

Ne legyen véletlen!

Remélem, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet című új, magyar, családi film nemcsak újabb nézőket csábít (vissza) a hazai mozikba, de sokakat rávesz az írásra is. Mert az írás az olvasással kezdődik, mindezek pedig elősegítik az értelmes beszélgetéseket. Ráadásul ez a film sok tekintetben szép is.