Az ember néha azt nem veszi észre, amit naponta lát. Amikor jó pár hónappal ezelőtt a Baross utcai tűzfalon lévő, idejétmúlt Ideál reklámtábláról, illetve a piacnál lévő Tisza Cipő, megőrzésre érdemes hirdetésről írtam, azt hittem, a korabeli marketingeszközök két utolsó szolnoki darabját vettem számba. Aztán a napokban Thököly és az Ady kereszteződésénél lévő körforgalomban kiverte a szememet két hasonló tábla.
Az Ezermester a Kádár kor egyik ismert márkája volt. Nemcsak a barkácsolás iránt érdeklődők egyetlen lapját hívták így, de azt az áruházláncot is – bár ezt a fogalmat a fridzsider szocializmus nem ismerte -, ami szinte kizárólagos forgalmazója volt a barkácseszközöknek. Lehet, hogy tévedek, de ha jól tudom, a fővárosban és a megyeszékhelyeken boltokat működtető cég a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) korabeli vállalkozása volt, amit a rendszerváltás környékén ennek megfelelően privatizáltak.
Erősen kutakodnom kell az emlékeimben, hogy fel tudjam idézni, hol is volt a szolnoki Ezermester eredetileg. Nekem a Centrum és a művelődési ház közötti tömb ugrik be. Vagy a vasútállomásnál a volán pénztár mellett? De az is lehet, hogy a sportbolt földszintjén!
A képen látható tábla biztos, hogy jóval később készült, talán a kilencvenes években, és nem tudom, hogy ma működik-e még ilyen néven bolt Szolnokon.
Az azonban egészen biztos, hogy a mellette lévő, sokkal rosszabb állapotban lévő fémtábla hirdetése már legalább egy bő évtizede érvényét veszítette. Egész közel kell menni ahhoz, hogy kisilabizálhassuk a Jászkun Krónika feliratot. A tábla akkor kerülhetett ide, amikor még Szolnokon is két, egymástól független napilap jelent meg.
A Jászkun Krónika szerkesztői valamikor 1993-ban váltak ki a Néplapból, majd egy rövid ideig tartó magányos harc után, az akkor még több százezres Népszabadság kiadójához kerültek, más, alternatív megyei lapokkal együtt. Míg nem felvásárolta őket a saját konkurensük, hogy aztán egy ideig külön működtesse, majd fokozatosan magába olvassza, végül megszűntesse az alternatív megyei napilapot. Tehát a lap már jó ideje nem létezik, kopott hirdetése azonban még ott árválkodik az Ezermester óriástáblája mellett.
Ugyancsak régebben írtam az Ady és a Ságvári kereszteződésénél lévő, egykori mozis hirdetőszekrény apropóján azokról a helyekről, ahol annak idején a városi programokat hirdető plakátokra lehetett vadászni. Akkor nem tűnt fel – pedig naponta járok arra -, hogy a Ságvári körúton a piactól a Várkonyi térig egymást érik a régi hirdetőtáblák. Legalább tíz van belőlük az utca két oldalán, és akad, amelyik rendbe téve várja a friss plakátokat, és látni olyat is, amelyik kidőlve csúfítja a városképet. Kíváncsi lennék, kinek a tulajdonában vannak, kinek a dolga lenne, hogy egy kicsit helyrepofozza őket.