2025.12.1. (hétfő)

bSZ2011: Az SZTK

bSZ2011: Az SZTK

Dátum:

Szolnoknak az az épülete, ahol a város és a környék minden lakója életében legalább egyszer már biztosan megfordult. Igaz, szinte senki sem az igazi, hanem a ?becenevén? emlegeti. Képi ábrázolást viszont alig találni erről a majd 60 éves épületről. Az SZTK.

Aki Szolnokon vagy a környékén él, az előbb utóbb meg tudja mondani, hol van az SZTK. Mármint a megyei kórház rendelőintézete a Hősök terén, amire – hasonlóan az ország számtalan ilyen intézményéhez – úgy ráragadt ez a név, mint a legolcsóbb szemüvegkeretre ugyanez a rövidítés.

A Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja – tehát az az intézmény, ami az SZTK rövidítést viselte és szétszórta az országban – az 1950-es évek elején jött létre, miután a világháborút követően, a korábban jórészt piaci alapon működő társadalombiztosítást államosították. A MÁV Betegség Biztosító Intézet kivételével először mindent egybetereltek az Országos Társadalombiztosítási Intézetbe (OTI), majd 1950-ben, papírforma szerint, az egészet átvette a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT), és létrejött az SZTK. Persze a felügyeletet a Minisztertanács, pontosabban a mindenkori illetékes miniszter gyakorolta, ám az SZTK elnevezés minden olyan egészségügyi és szociális szolgáltatásra valamint intézményre ráragadt, amit vagy az állam fizetett, vagy ingyenes volt.

A szolnoki SZTK az ötvenes évek első éveiben dívó szocreál építészet egyik ?szép? példája. Korban és stílusban hasonló a Ságvári körút lakóházsorhoz, a Szapáry úti művelődési házhoz, illetve a Kossuth teret keleti irányból lezáró 1. sz. irodaházhoz, ám képi ábrázolást szinte egyet sem lehet találni róla. Négyzet alaprajzú, kétszintes épület, bárminemű díszítettség csak a főhomlokzatán látható. Kósa Károly írásából tudható, hogy a maga korában hihetetlen összegbe, 14 millió forintba került a megépítése, ami az akkori néhány száz forintos átlagfizetések tükrében tényleg óriási pénz volt.

Átadásának időpontja nem egyértelmű, három évszám is kering a köztudatban. Az biztosnak tűnik, hogy építését 1952-ben határozták el, és minden bizonnyal még abban az évben el is kezdődött a munka. Ennek fényében nem zárható ki, hogy már 1953-ban átadták, ahogy azt több helyen is olvasni lehet. Persze az sem lenne meglepő, ha csak 1954-re készült volna el, ahogy ezt az egyik tervező, Farkasdy Zoltán (1923-89), Ybl- és Kossuth-díjas építész életrajzában feltüntetik. Ugyanakkor Kósa Károly 1955. április 3-i dátuma is hihető, főleg, hogy ez „hazánk felszabadulásának” 10. évfordulója volt.

Az átadás dátumánál sokkal jobban izgat, hogy az ötvenes évek elején, miért éppen ezt a helyet jelölték ki Szolnok egyik első, jóléti nagyberuházásának a helyszínéül.

Azt ugye tudjuk, hogy a háború előtt is létezett már a tér, igaz akkor még Tisza István nevét viselte, és közepén az az első világháborús emlékmű állt, ami most a Tiszavirág-híd városi hídfőjénél látható. Arról is lehet olvasni, hogy a tér környéke nem éppen jó hírű negyede volt a városnak, kocsmák, kuplerájok, kocsisok placca jellemezte.

Nem szólhatott a helyszín kijelölése mellett tömegközlekedési szempont, hiszen az ötvenes évek elején nemhogy a buszpályaudvar, de nagyon még buszközlekedés sem létezett akkor, a vasútállomástól pedig gyalog – pláne betegen – elég messze van innen. Az olcsó telek teóriát is elvetném, hiszen azokban az években, ha valamihez hely kellett, akkor nem nagyon számított se tulajdon, se ár.

A hely kiválasztását két dologgal tudom magyarázni. Az egyik a kinőtt SZTK helye, ami a mai Mária, korábban Május 1., történetünk idején pedig Malinovszkíj utcában volt. A másik, sokkal valószínűbbnek tűnő magyarázatom, hogy a szovjet katonai emlékműnek helyet adó Hősök terét méltó épületekkel kívánták körbevenni. Főleg, hogy déli oldalán már ott állt a városi pártbizottság épülete. Persze mindez csak találgatás, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ha nincsenek az októberi sajnálatos események, a tér többi oldalára is hasonló épület kerül.

Az SZTK-nak van még egy különlegessége, az udvarán álló, a nagyközönség elől eldugott szobor. A leírások szerint ez Medgyessy Ferenc alkotása, amit Anya gyermekével és Szoptató anya címmel is jelölnek a különböző források. Hogy ez egy eredeti vagy egy másolat, nem tudtam kideríteni, az azonban biztos, hogy az egykori zöld ezerforintos hátoldalán ennek a képe volt látható.

 

EZ A CIKK ELŐSZÖR 2011. DECEMBER 9-ÉN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Népbutítás helyett

Vessünk egy pillantást Szolnok térképére, mielőtt harcba hívjuk a helyieket a Csáklya utcai hídért! Gondolkodjunk reálisan a szolnoki Tisza-hidak folyamkilométerben mért távolságáról és eddigi építési üteméről. Hét oka van annak, hogy egy ilyen híd Szolnok közlekedésén miért nem segítene.

Szolnoki tornyocskák

Úgy tűnik, az előző évszázad első két évtizedében divat volt Szolnokon a bérházakra tornyocskát illeszteni. Aminek persze a XIX. századból is vannak előzményei, sőt az elmúlt évtizedekből is találunk visszakacsintást. Nagyjából másfél tucat tornyocska található Szolnok belvárosában.

Elbontották a Fáklyavivőt

Nem kell egyetértenünk, de engedtessék meg, hogy azt gondoljam: Szolnok szegényebb lett a Tiszaliget bejáratánál 1970 óta álló szobor elbontásával. Elfogadom, ha valaki mást gondol, csak nem értem, miért éppen most jött az ötlet. Rosszindulatú magyarázataim vannak, amik miatt sok szobrot féltek.

Volt élet a pincékben

NYI: A legendás Sarudi butik is egy pincében volt a néhai Ságvári körúton, amíg a mai bank miatt el nem takarították. Az is egy olyan régi "vágású" épületben volt, ami elképzelhetetlen lett volna pince nélkül. Kocsmák, boltok, műhelyek, szerkesztőségek, nyelviskolák működtek az alagsorokban.