Aki Szolnokon vagy a környékén él, az előbb utóbb meg tudja mondani, hol van az SZTK. Mármint a megyei kórház rendelőintézete a Hősök terén, amire – hasonlóan az ország számtalan ilyen intézményéhez – úgy ráragadt ez a név, mint a legolcsóbb szemüvegkeretre ugyanez a rövidítés.

A Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja – tehát az az intézmény, ami az SZTK rövidítést viselte és szétszórta az országban – az 1950-es évek elején jött létre, miután a világháborút követően, a korábban jórészt piaci alapon működő társadalombiztosítást államosították. A MÁV Betegség Biztosító Intézet kivételével először mindent egybetereltek az Országos Társadalombiztosítási Intézetbe (OTI), majd 1950-ben, papírforma szerint, az egészet átvette a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT), és létrejött az SZTK. Persze a felügyeletet a Minisztertanács, pontosabban a mindenkori illetékes miniszter gyakorolta, ám az SZTK elnevezés minden olyan egészségügyi és szociális szolgáltatásra valamint intézményre ráragadt, amit vagy az állam fizetett, vagy ingyenes volt.

A szolnoki SZTK az ötvenes évek első éveiben dívó szocreál építészet egyik ?szép? példája. Korban és stílusban hasonló a Ságvári körút lakóházsorhoz, a Szapáry úti művelődési házhoz, illetve a Kossuth teret keleti irányból lezáró 1. sz. irodaházhoz, ám képi ábrázolást szinte egyet sem lehet találni róla. Négyzet alaprajzú, kétszintes épület, bárminemű díszítettség csak a főhomlokzatán látható. Kósa Károly írásából tudható, hogy a maga korában hihetetlen összegbe, 14 millió forintba került a megépítése, ami az akkori néhány száz forintos átlagfizetések tükrében tényleg óriási pénz volt.

Átadásának időpontja nem egyértelmű, három évszám is kering a köztudatban. Az biztosnak tűnik, hogy építését 1952-ben határozták el, és minden bizonnyal még abban az évben el is kezdődött a munka. Ennek fényében nem zárható ki, hogy már 1953-ban átadták, ahogy azt több helyen is olvasni lehet. Persze az sem lenne meglepő, ha csak 1954-re készült volna el, ahogy ezt az egyik tervező, Farkasdy Zoltán (1923-89), Ybl- és Kossuth-díjas építész életrajzában feltüntetik. Ugyanakkor Kósa Károly 1955. április 3-i dátuma is hihető, főleg, hogy ez „hazánk felszabadulásának” 10. évfordulója volt.

Az átadás dátumánál sokkal jobban izgat, hogy az ötvenes évek elején, miért éppen ezt a helyet jelölték ki Szolnok egyik első, jóléti nagyberuházásának a helyszínéül.

Azt ugye tudjuk, hogy a háború előtt is létezett már a tér, igaz akkor még Tisza István nevét viselte, és közepén az az első világháborús emlékmű állt, ami most a Tiszavirág-híd városi hídfőjénél látható. Arról is lehet olvasni, hogy a tér környéke nem éppen jó hírű negyede volt a városnak, kocsmák, kuplerájok, kocsisok placca jellemezte.

Nem szólhatott a helyszín kijelölése mellett tömegközlekedési szempont, hiszen az ötvenes évek elején nemhogy a buszpályaudvar, de nagyon még buszközlekedés sem létezett akkor, a vasútállomástól pedig gyalog – pláne betegen – elég messze van innen. Az olcsó telek teóriát is elvetném, hiszen azokban az években, ha valamihez hely kellett, akkor nem nagyon számított se tulajdon, se ár.

A hely kiválasztását két dologgal tudom magyarázni. Az egyik a kinőtt SZTK helye, ami a mai Mária, korábban Május 1., történetünk idején pedig Malinovszkíj utcában volt. A másik, sokkal valószínűbbnek tűnő magyarázatom, hogy a szovjet katonai emlékműnek helyet adó Hősök terét méltó épületekkel kívánták körbevenni. Főleg, hogy déli oldalán már ott állt a városi pártbizottság épülete. Persze mindez csak találgatás, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ha nincsenek az októberi sajnálatos események, a tér többi oldalára is hasonló épület kerül.

Az SZTK-nak van még egy különlegessége, az udvarán álló, a nagyközönség elől eldugott szobor. A leírások szerint ez Medgyessy Ferenc alkotása, amit Anya gyermekével és Szoptató anya címmel is jelölnek a különböző források. Hogy ez egy eredeti vagy egy másolat, nem tudtam kideríteni, az azonban biztos, hogy az egykori zöld ezerforintos hátoldalán ennek a képe volt látható.

EZ A CIKK ELŐSZÖR 2011. DECEMBER 9-ÉN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON