– Miért ügyvéd lett, miért nem történész?
– Mindig szerettem a történelmet, a jog mellett is az életem fontos része maradt. Az egyetemi évek alatt felmerült, hogy a jogtörténeti tanszéken maradok, de végül az ügyvédi pályát választottam. A történelemnek viszont nem a könyvekben olvasható tudományos része érdekel a legjobban, hanem a kisemberek személyes történetei, ki, hogyan élt meg egy-egy történelmi kort.
– És honnan a vonzódás a város múltjához. Tősgyökeres szolnoki?
– Nem. A szüleim a második világháború után Marosvásárhelyről menekültek Magyarországra, és kilenc éves voltam, amikor Szolnokra költöztünk. A feleségem viszont valóban tősgyökeres szolnoki. Annyira, hogy annak a Kossuth téri háznak a helyén, ahol ma az irodám található, a feleségem nagyszüleinek a gyarmatáru kereskedése működött egykor. Ezt nem tudtuk, amikor megvettük ezt a lakást, csak utána mondta el a nagybátyja. Egyébként valahogy úgy alakult, hogy a családi múlt emlékei is mindig hozzám kerülnek.
– Emlékszik még arra, hogy mikor vásárolt először szolnoki kötődésű tárgyat?
– Persze. Középiskolás voltam, amikor megvettem az első régi szolnoki képeslapomat. Egyszerűen azért, mert rá lehetett csodálkozni, hogy mennyit változott a város.
– A hozzáértők szerint Szolnok legismertebb törökkori ábrázolása is az Öné. Ez hogy került a birtokába?
– Ez a metszet itt lóg az íróasztalom mellett. Ahogy a legtöbb dolog, ez is véletlenül került hozzám. Az ügyvédi munka miatt sokat vagyok Budapesten, és ha van egy kis időm két tárgyalás között, akkor az antikváriumokat járom. Sok helyen ismernek, le van adva a telefonszámom, és tudják, ha feltűnik valami szolnoki vonatkozású anyag, akkor érdemes szólni. Így hívott fel az egyik antikváriumos, hogy bekerült hozzá egy hagyaték, amiben öt érdekes szolnoki metszet is van, nézzem meg. Kis alkudozás után mind az ötöt megvettem.
– Van olyan emlék, amit viszont megvesz és elajándékoz. Legutóbb a levéltárnak adott át egy albumot.
– Szerintem nincs ebben semmi különös. Ahhoz, hogy polgárok legyünk, polgárként kell viselkednünk. A nagyapám 14 éves korában adományozott egy könyvet a marosvásárhelyi Teleki Tékának, mert akkoriban ez egy gyerek számára is természetes volt. A levéltárnak adományozott albumra Kósa Károly hívta fel a figyelmemet. Ő mondta, hogy ennek Szolnokra kellene kerülni. Megvettem és a levéltárnak ajándékoztam. De ugyanígy hajlandó lennék áldozni az egykori Kossuth téri Szentháromság szobor helyreállítására is, ami a XIX. század elején valahol itt állt a mai irodám előtt. Ma már csak a romjai vannak meg a belvárosi templom mellett, pedig sokáig a város egyik meghatározó szobra volt.
– Van kedvenc korszaka Szolnok történelmében?
– Az 1874-től az első világháborúig tartó időszak, amikor Szolnokból megyeszékhely lett, és hatalmasat fejlődött. Az volt a város aranykora, amikor nagyon sok minden épült.
– Azt hittem, a török kort említi majd, mert ha jól tudom, most éppen az egykori dzsámi felépítésén töri a fejét.
– Szolnokon rendkívül kevés műemlék élte túl az elmúlt évszázadokat, nincsenek olyan épületeink, mint egy erdélyi vagy felvidéki kisvárosnak. Viszont Kertész Róbert kutatásai révén tudjuk, hogy Magyarország második legnagyobb dzsámija egykor a városban állt. Nézzük meg, hogy minek van realitása! Ha a lengyelek a teljesen elpusztított Varsót a régi formájában fel tudták építeni, akkor a kutatások alapján ez a dzsámi is felépíthető. Nem templomot akarunk, hanem egy olyan turisztikai látványosságot, ami Szolnokot meghatározná és ismertté tenné. Bízom benne, hogy a város vezetése mellénk áll, megkapjuk a dzsámi egykori helyéhez közeli területet, aztán pedig elsősorban török segítséggel felépülhet a templom. Ami nemcsak múzeum és kiállítótér lenne, hanem ahogy a régi dzsámik, ez is helyet adna kisebb üzleteknek.
– Elsőre elég merész ötletnek tűnik.
– Azt, hogy mi a lehetetlen, nagyon sok ember tudja. De a lehetetlen csak addig az, amíg nem jön valaki, aki megvalósítja. Annak idején a koltói Petőfi szobor felállítását is lehetetlennek gondolták, és ma ott áll. Ha jó szándékú emberek összefognak, akkor semmi sem lehetetlen. Optimista vagyok, 10 év biztos kell hozzá, de felépülhet Szolnokon az egykori dzsámi.
