NYÁRI ISMÉTLÉS:

– Nem lepődnek meg a forgatásokon, hogy Ön az operatőr és nem a férfi kolléga?

– Hét éve vagyok operatőr Szolnokon, sokan ismernek, így ma már ritkán fordul elő, hogy a riportalanyok nekem kezdik el magyarázni a témát, és szólnom kell, hogy a kollégám a riporter. Persze, van, aki csodálkozik, ahogy a privát életben is meglepődnek, amikor kiderül, hogy operatőr vagyok. Ilyenkor mindig felteszik a kérdést, miként bírom azt a nehéz kamerát.

– A múltkor én is néztem, hogy egy ilyen törékeny hölgy, hogy bírja el a kamerát meg az állványt. A saját súlya mekkora részét cipeli?

– Ezt még soha nem számoltam ki. A kamera a táskával, az abban lévő felszereléssel együtt 8-12 kiló lehet, amihez jön az állvány 5-6 kilója, úgyhogy, mondjuk, a saját súlyom harmadát kell cipelni. De sokkal jobban szeretem a nagy kamerákat, mert stabilabban tudok velük dolgozni.

– És, ha menekülni kell? Volt már rá példa, hogy szaladni kellett?

– Velem szerencsére ilyen még nem fordult elő. A kollégáim már meséltek kellemetlen helyzetekről. Talán ennyi előnyt jelent, hogy nő vagyok. Illetve ehhez a munkához is kell egy jó adag pszichológiai érzék. Tudni kell, hogy milyen helyzetben meddig mehetünk el.

– A női lelkét sem viselik meg jobban a tragédiák, amikkel akár naponta találkozhat?

– Amikor a legnagyobb télben, a Motor utca környékén rövid ujjú pólóban, mezítláb, látok gyerekeket csúszkálni, vagy elfekvőben, tragédiáknál forgatunk, ahol megrázó emberi sorsoknak vagyok a tanúja, ami lehet, hogy a nézőknek csak egy anyag, én viszont rengeteg időt töltök ott, hogy vissza tudjam adni a forgatás hangulatát, akkor azért utána elgondolkodom. Nemcsak tanulságokat vonok le, de edződöm is. A balesetek, a műtétek és a veszélyes helyzetek pedig kifejezetten inspirálnak. A kollégák már tudják, hogy ha ilyen tervezhető anyag van, akkor engem küldjenek.

– Egy-egy riportnál mennyire kap szabad kezet abban, hogy milyen képeket vegyen fel?

– Szerkesztője válogatja. A Szolnok TV-nél az operatőrök naponta négy-öt anyagot is készítenek, így a legtöbb esetben nincs lehetőség arra, hogy a vágásnál is kövessem az anyagomat. A szerkesztőkkel általában meg lehet beszélni, hogy az adott riporthoz milyen képeket képzelnek el, mi legyen feltétlenül benne, aztán a legtöbb esetben szabad kezet kapok. Olyan is előfordul, hogy az idő rövidsége miatt a szerkesztő nélkül megyek ki vágóképeket felvenni.

– Van, amit nem szívesen hagyott volna ki?

– A Megavers 2. győztesét elkísérhettem Párizsba, és gyönyörű képeket vettem fel. Az erről készült, Jászkisértől Párizsig a versek útján című dokumentumfilmet be is nevezték a Helyi Televíziók Országos Egyesületének pályázatra, ahol Betlen János, a zsűri tagja, a részletes elemzésnél kiemelte: ?ezzel az operatőrrel bármikor-bárhová elmenne forgatni. Nagyon sok helyen forgattam már, helikopterben kikötve autó csomagtartójában, motorcsónakban, amikre szívesen emlékszem.

– Kislányként is erre készült?

– Grafikus akartam lenni, ezért jártam először a Széchenyi István Gimnázium rajz szakára, majd Egerbe, ahol elektronikus grafikusnak és videó vágónak tanultam. Ott jártunk gyakorlatra a Líceum TV-be, ahol először foghattam kamerát. Később mondta az egyik tanárom, hogy van érzékem hozzá, nagyon ügyesen „keretezek”, és stabil a kezem. Emellett szeretek fotózni is, és ha van időm, illetve, ha van megbízás, akkor egy lakberendezőnek is rendszeresen segítek a látványtervezésben.

– Meddig lehet ezt csinálni? Meddig lesz szolnoki operatőr?

– Ameddig erővel bírom. Nem tudnám elviselni, hogy íróasztal mellett dolgozzak, papírokkal vagy egész nap nyomkodjam a számítógépet. Itt soha nem tudhatom, hogy mi lesz másnap, kikkel találkozom, hová megyek. Imádom, hogy minden nap más, hogy rengeteg impulzus ér, zajlik körülöttem az élet. Az pedig külön jó, hogy az emberek az én szememen keresztül láthatják a várost, a város eseményeit, aktív része vagyok a város életének. Jól esett, amikor a zenés etűdöket készítettem Szolnokról, és levelet írtak a nézők a TV-nek, hogy azokat látva jó érzés Szolnokinak lenni.

(A cikk először 2012. január 11-én jelent meg az oldalon.)