2025.08.27. (szerda)

Városi elismerés Jenei Gyulának

Városi elismerés Jenei Gyulának

Dátum:

Verseiért, az Eső szerkesztéséért és irodalomszervezői munkájáért Jenei Gyulának ítélték idén az egyik Kaposvári Gyula-díjat. A kitüntetést a Magyar Kultúra Napján rendezett ünnepségen vehette át a díjazott Szolnok polgármesterétől. Jenei Gyulával beszélgettünk.

– Meglepődött, amikor kiderült, hogy Ön az egyik díjazott.

– Mindig meglepődök az ember, ha elismerik a munkáját. A jelölésről nem tudtam, csak néhány nappal a díjátadó előtt szóltak. Nem akarok ironizálni, de hát Szolnok nem túl nagy város, így előbb utóbb rákerül a sor az emberre. De komolyan, megtisztelő a helyi kitüntetés. Bár az indoklás a költői tevékenységemet is dicséri, azt gondolom, ezzel a díjjal elsősorban az Eső című lap szerkesztésében végzett munkámat ismerte el a város. Ez jó érzés, különösen, hogy karácsony előtt szakmai díjat is kaptam, Lator László nekem ítélte a Mozgó Világ 2011-es nívódíját verskategóriában.

– Tavaly megjelent két könyve, mellette pedig sokfelé publikált. Termékeny év volt?

– Nem is az év, hanem a legutóbbi verses kötetemmel lezáruló időszak volt ilyen szempontból termékeny. Az Élet és Irodalom, a Forrás, a Bárka, a Jelenkor, az Alföld, a Kortárs, a Magyar Napló és több netes irodalmi lap is közölte az írásaimat, de ezek még az Idő rendben van című, a nyár elején megjelent könyvhöz kapcsolódtak. Általában nagyon keveset írok, ez a vékonyka kötet is nagyjából készen volt már 2008-ban, és azóta éreztem, hogy le kellene zárnom egy korszakot. Ahogy ez megtörtént; több hónap után ismét elkezdtem viszonylag intenzíven írni. Szeptember óta összegyűlt egy hasonló kis kötetre való vers.

– Történt valami, hogy ezek szerint mostanában többet ír?

– Változik az ember. Most már tudom, hogy a költészetemben tetten érhető változásokat időpontok is behatárolják. Azért adtam ki 1997-ben egy kötetet, mert érzékeltem, hogy teljesen másfajta verseket írok, és le akartam zárni a korábbi korszakomat. És így van ez az előző kötet befejezése után is. Most visz a lendület, jövő időben írok egy valóságos és egy lehetséges múltat. Nagyobb lélegzetű, több epikus töltéssel bíró, hosszabb versek ezek.

– Januárban mutatták be az Eső tavalyi utolsó számát. Milyen lesz a folyóirat 15. évfolyama?

– A közigazgatás átszervezése miatt a megye kiment alólunk, ami azt jelenti, hogy az éves költségvetésünk fele elveszett. Január végén dönt a Nemzeti Kulturális Alap új kuratóriuma az idei támogatásunkról, és ha csak a tavalyi összeget ítélik meg, akkor nagyon rezegni fog a léc. A segítő szándékot, a lap sorsáért való aggódást viszont érzem. Többen megállítanak, hogy mi lesz az Esővel. A napokban például valaki facebookon jelentkezett, hogy a nyomdai előkészítésben szívesen segítene. Nem lesz könnyű év, hiszen szegénység van, nagyon nehezen nyílnak meg a támogatók pénztárcái is.

– Mi lehet a megoldás? Oldalszám-, szerzői honoráriumcsökkentés, esetleg netes megjelenés?

– Ilyen menekülési utak nem nagyon látszanak, hiszen 80 oldal alá menni illetlenség lenne egy negyedéves irodalmi folyóirattal. A szerzőknek fizetett minimális honoráriumokkal sem szeretnék játszani, mert tapasztalat, hogy az ilyesmi mindig a színvonal romlásához vezet. A netes megjelenés lehetne egy lehetőség, de úgy tűnik, sokan szeretik kézbe venni a lapot, és az NKA-nál is papíralapú megjelenésre pályáztunk. Tényleg nem tudom, hogy áprilisban hogyan jelenünk meg, most babonából még nem is kezdtem előkészíteni a következő számot. Pedig írások és ötletek lennének. Ha lesz pénzünk, akkor tavasszal egy Örkény-számot szeretnék csinálni, utána egy Szolnok, aztán esetleg egy csokoládé, decemberben pedig egy világvége tematikus számmal jelenne meg az Eső.

– Költői, szerkesztői munkássága mellett az irodalomszervezőiről sem feledkezhetünk meg. Az ANKK ideiglenes bezárása után hol folytatódik a kortárs költőket, írókat bemutató sorozat?

– A Szapáry úti művelődési házban. Az első ottani előadáson már túl is vagyunk. Ez teljesen rendben van, jönnek a nézők, februárban Lackfi Jánost várjuk, és remélem, jövőre is csinálhatunk valami hasonlót. Ha pedig minden jól megy, akkor a Márai-programnak köszönhetően a megyei könyvtár szervezésében is elindulhat egy sorozatot, amelyben Darvasi Lászlóval, Tóth Krisztinával, Závoda Pállal, Zalán Tiborral, Kemény Istvánnal beszélgethetek majd.

– Kaposvári Gyulát ismerte személyesen?

– Kaposvári Gyula jellegzetes alakja volt a városnak, nagyon sokan ismerték. Amikor a Jászkun Krónikánál dolgoztam, rendszeresen hozott oda írásokat, tehát én is ismertem, bár csak futólag.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Meglátjuk, mi jön

Barabás Botond harmadik évadát kezdi igazgatóként a Szolnoki Szigligeti Színház élén. Olyan évadot tervez hét premierrel és néhány tovább játszott produkcióval, ami inkább szórakoztatja a közönséget, mintsem terheli. Az évadnyitó előtt készült beszélgetésből kiderül a direktor "indián neve" is.

Küzdelem a varázslattal

A Csongor és Tündével indul az évad a Szolnoki Szigligeti Színházban. Vörösmarty darabját Kiss József állította színpadra, aki egy nyolcezres csúcs meghódításához hasonlította a feladatot, és azt javasolja: ne ragadjunk le egy-egy képnél, hanem próbáljunk az egészben feloldódni.

Tízen túliak társasága

Elsősorban a húszas, harmincas, negyvenéves korosztálynak szánja az Aba-Novák Kulturális Központ az október 28-ai Péntek Esti Láz elnevezésű programját, amikor az épület két szintjének hat pontján lehet majd táncolni, táncot tanulni vagy éppen csocsózni. Kormos Helgával beszélgettünk.

Kicsi színház, nagy kihívás

Az Országos Színházi Találkozó (OSZT) 33 év után érkezik újra Szolnokra. Barabás Botond, a Szigligeti Színház igazgatója azt szeretné, ha a következő hét a szakmának és a közönségnek is szólna, miközben a város 950 éves jubileumának is kiemelkedő eseménye lenne.