2025.12.1. (hétfő)

Nyár’12: Szolnoki házak (5.): Árkád

Nyár’12: Szolnoki házak (5.): Árkád

Dátum:

Barokkosan hosszú címet kellene adni ennek az írásnak. A Szapáry és a Kossuth utcák sarkán álló épületről ugyanis nem lehet anélkül beszélni, hogy ne kerüljön szóba a Centrum-sarok, az Alföld áruház, a Fenyves áruház és természetesen a Nerfeld-palota. Néha olyan, mintha átok ülne ezen a telken.

NYÁRI ISMÉTLÉS

A Szapáry és a Gorove (mai Kossuth) utca sarkán a húszas évek második feléig földszintes, utcai frontjukon üzleteknek helyet adó házak sorakoztak. Egy korabeli képeslapon – amit minden bizonnyal a Szapáryt egykor lezáró szecessziós Kereskedelmi Bank épületének emeletéről fotóztak – jól látszik, hogy a Népbank épületétől (ez ma szürke alumíniumburkolat mögé van rejtve, földszintjén jelenleg papírbolt működik) legalább öt-hat ilyen ház állt, amelyek utcafrontja ívesen kanyarodott rá a Szapáryra. A Szapáryn, az 1937-ben emelt banképületig további 3-4 ilyen ház állhatott, amelyekről nyugodtan állíthatjuk, hogy a korabeli Szolnok egyik legkeresettebb üzletsorának adtak helyt. Az említett képeslapon az is kivehető, hogy az üzletetek mögött, hosszú telkeken nyúltak el ezek a házak, így nagyjából a mai Árkádok területét teljesen elfoglalhatták.

A sok apró ház alapján megkockáztathatjuk azt is, hogy Nerfeld Ferenc – akinek üzlete az iménti képeslapon is látható – ügyes vállalkozó lehetett, ha a szétaprózott ingatlanokat egybe tudta fogni, és 1929-re felépítette ott neobarokk stílusú palotáját. A Nerfeld-palotáról fennmaradt képeken jól látható, hogy annak alsó szintjén továbbra is üzletek sorakoztak, két felső emeletén pedig polgári lakások lehettek. Legnagyobb üzlete a Fenyves áruház volt, de Meinl Gyula 53. üzletét is itt nyitották meg.

A Nerfeld-palota felépülésével a Szapáry út ezen oldala is fejlődésnek indult, hiszen a másikon már a XIX. század végén megépült a Nemzeti Szálló, később pedig az ipartestület székháza, a Kádár-cukrászda épülete, a Sütő köz túloldalán pedig a ma is ott álló két bérház. A húszas évek vége egyébként is jelentős időszak a város fejlődésében, hiszen ekkor készült el a Tisza Szálló, illetve a városháza mögötti gyönyörű bérház is.

Jó lenne tudni, miként vészelte át a második világháborút és az államosításokat az épület. Az biztos, hogy továbbra is kereskedelmi célokat szolgált, és szép lassan feledésbe merült az egykori építtetőjére és tulajdonosára utaló neve. A háború után születettek már vagy Alföld áruházként vagy Centrum-sarokként emlegették az épületet, amiben visszaemlékezők szerint sokáig a város egyetlen papír-írószer üzlete is működött, ahol tanévkezdéskor mindig nagy tömeg tülekedett. Mások az épületben működő trafikot emlegetik, ahol szálanként árulták a cigarettát akár gimnazistáknak is.

A szolnoki legendárium fontos része a régi Centrum leégése. A városi tűzoltóság honlapján található visszaemlékezés szerint ez 1969-ben történt, amikor a helyi lánglovagoknak 25 embert kellett létrás autóval kimenteni az épület emeletéről. Őszintén megmondom, az évszámban kicsit kételkedem, hiszen az új Ságvári-Beloiannisz (Szapáry-Baross) kereszteződés kialakítását megörökítő képeken – ami egyesek szerint a hetvenes évek elején zajlott – még látható az erősen lepusztult épület. Az is biztos, hogy jóval 1975 volt a tűz, hiszen abban az évben átadták a pártház mögötti modern Centrumot, amibe az egy ideig a piacnál lévő – ma éppen élelmiszer áruházként működő, a nyolcvanas években viszont önkiszolgáló étteremként funkcionáló – pavilonban ideiglenesen működő áruház beköltözött. (Ha valaki pontos évszámot tud, ossza meg velünk!)

Ugyanígy kíváncsi lennék a mai Árkád épülettömb építési dátumára is, amit a magam részéről 1980-ra teszek. A mai napig érthetetlen számomra, hogy a nyolcvanas években, amikor ebben a kereszteződésben már elviselhetetlen autóáradat hömpölygött a 4-es út miatt, kinek juthatott eszébe ide lakásokat építeni. Azt pedig már meg sem merem kérdezni, hogy kinek jutott eszébe itt lakásokat venni. A kereszteződés forgalmáról pontos képet kaphatunk, ha felnézünk az Árkád épületének homlokzatára, amely egykori talán fehér lehetett.

Az Árkád-tömb a nyolcvanas, de talán a kilencvenes években is Szolnok egyik fontos kereskedelmi központja volt. Emlékszem, az itt működő cipőboltban vettem az első Adidas és Marc cipőimet, a mellette lévő üzletben az első öltönyömet, a hátsó folyosón lévő soron fényképészhez, olykor fodrászhoz jártam, de az ott működő jegyirodában váltottam meg életem első párizsi vonatjegyét, a sarki Expressz Ifjúsági Utazási Iroda pedig az első görögországi nyaralásomat szervezte. Ja! És nem feledkezhetünk meg a dollárboltról sem, aminek kirakata előtt csak a szívemet fájdítottam. Továbbá az Árkádok belső udvarán 1986-87-ben működő vendéglátóhelyről sem – a mai játékbolt helyén volt -, ahol életemben először adtak el nekem olyan gépi kólát, ami szóda színű volt.

Az Árkádok az utóbbi szűk évtizedben ismét elátkozott hely. Földszinti üzletei kiadhatatlanok, vagy bukásra ítéltek. Üres kirakatok, a hátsó folyosón vastagon madárürülék, a betonillesztéseknél feltörő gyomnövények. A két pénzintézeten kívül pusztul az egész. Pedig megmenthető lett volna, ha a – számomra ismeretlen – tulajdonosok és a város összefog azért, hogy Szolnok közepe ne így nézzen ki.

Az élő belváros elképzelhetetlen az elátkozott Árkád felélesztése nélkül.

(A cikk először 2012. január 26-án jelent meg.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (40.): Szövetség ABC

Meglepődtem, hogy az építését majdnem fél évszázada tervbe vették. És leesett az állam, hogy az Ady Endre úti épületben éppen tíz éve szolgálták ki az utolsó vevőt. Emlékeimben legendás boltként él a Szövetség ABC, aminél egyetlen szolnoki áruház sem szerepelt több kártyanaptáron.

Szolnok 900 (1.): Vezérigazgatói meghívó

A kollektív emlékezetben az él, hogy Szolnok 900 éves évfordulójára rendezett ünnepégek közül a legnagyobb a vasútállomás átadása volt. Tény, hogy megadták a módját, hiszen a MÁV akkori vezérigazgatója személyesen írta alá azokat a meghívókat, amelyek a 1975. július 12-ei ünnepségre szóltak.

Utcasoroló (115.): Ligetünk főutcája

Ez az idén 55 éve elkeresztelt utca, hosszához viszonyítva, Szolnok legritkábban lakott közterülete (ma még). De azt is mondhatjuk, a város leghosszabb zsákutcája (ma még). Itt a házszámoknak számunkra nincs jelentőségük, hiszen minden szolnoki tudja, mi, hol található a Tiszaligeti sétányon.

Egykori augusztusok: Tények és tervek

Bár sem a Szandai réten, sem az Alcsiszigeten nem épült lakótelep, 60, 50 és 40 évvel ezelőtt nemcsak tervek születtek, de máig fontos beruházások is lezárultak. Elkészült a Köjál székház, átadták a Kolozsvári-felüljárót kiváltó Barátság-felüljárót vagy éppen a Léna éttermet a Széchenyin.