– Február 7-én és 10-én ismét több száz középiskolás diák lepi el a szolnoki színház öltözőit és színpadát. Lelkiekben felkészültek erre?
– Természetesen. Az első évben, amikor az Ember tragédiájával elkezdtük az Ádámok és Évák Ünnepét, még voltak kisebb fennakadások a színpad mögött. Tavaly, amikor bibliai jeleneteket mutattak be a diákok, már gördülékenyebben ment a dolog. Mostanra viszont már komoly rutint szereztünk, így szerintem flottul fog menni az előadás. Ráadásul a fellépő diákok jelentős részét régi ismerősként köszönthetjük, hiszen legtöbbjük az előző két évben is részese volt az Ünnepnek. Szóval, mi felkészülten várjuk az előadást.
– Egy héttel a bemutató előtt ez a diákokról is elmondható?
– Január 23-án már mindenki a színházban próbált. Ez azért volt fontos, mert így mi is láthattuk, hogy az elmúlt hónapokban hová jutottak, és mire számíthatunk. Azt hiszem, minden rendben lesz, nagyon jól megoldották a diákok a feladatokat.
– Az Ádámok és Évák Ünnepe ugyan nem verseny, ám mégis zsűri dönt a különböző díjakról. Kik lesznek idén a döntnökök?
– Nagy örömünkre idén is elvállalta a tagságot Jókai Anna, aki a korábbi két előadáson is zsűrizett. Ismét véleményt mond majd Kállai Mária alpolgármester asszony és Valkó Mihály, Szolnok közismert kritikusa, közírója. Rajtuk kívül ezúttal olyan tagokat is felkértünk, akik a magyar regék és mondák világát jól ismerik. Így zsűritag lett Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója, illetve Jankovics Marcell, Kossuth-díjas grafikus, akinek rajzfilmjeit mindannyian ismerjük.
– Az Ádámok és Évák Ünnepe Szolnokról indult, de más városokba is eljutott.
– És ez óriási büszkeség számunkra, hiszen az volt a célunk, hogy más színházakba is hasonló módon fellépjenek diákok. A többi teátrum lényegében követ bennünket. Ahol másodjára rendezik meg az Ünnepet, ott bibliai történeteket adnak elő, ahol pedig először, ott az Ember tragédiája kerül színre. Nagyon szeretnénk, hogy a mainál is több helyen kövessék a példánkat, ha egy határokon átnyúló mozgalom lenne az Ádámok és Évák Ünnepéből. Sőt, milyen gyönyörű lenne, ha egész Európában, február elején, színpadra álló diákokkal telnének meg a színházak, és egy nagy, közös rendezvénysorozat részeként mindenki a saját nemzeti kultúrájának megfelelő darabot állítaná színre.
– Van ennek realitása?
– Minden valóság egy álommal kezdődik. Valaki kitalál valamit, aztán elkezdik megcsinálni, és halad előre. Az Ádámok és Évák Ünnepét már nem lehet sem megállítani, sem visszafordítani. Keressük a pályázatokat, a lehetőségeket, hogy minél több helyre eljusson, és igazi mozgalom legyen belőle.
– Van valamilyen közvetlen haszna a színháznak az Ádámok és Évák Ünnepéből?
– Ez minden évben nagyon sok pénzbe kerül, hiszen például a műszakot ezeken a napokon is ki kell fizetni. Nagy szerencse, hogy a díjazásba a város vastagon beszállt, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben tiszteletre méltó döntés. Ugyanakkor ez egy hosszú távú befektetés, aminek nehezen mérhető a közvetlen haszna. Abban biztos vagyok, hogy az a 250-300 fiatal, aki évente szerepel ezekben az előadásokban, egy olyan gyönyörű élményt kap, amitől mindig magáénak fogja érezni a színházat.
(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók. Kiss József protréján kívül a többi kép a tavalyi Ádámok és Évák Ünnepén készült.)
