El kellene dönteni, hogy a parkolási díj egy szolgáltatás ellenértéke, egy adóforma, netán más veszteséges közüzemi tevékenység közösségi dotálása, avagy nevelési célzattal kivetett büntetés! Mert, ha meghozzuk ezt a döntést, akkor könnyebb számon kérni, mit is várhatunk a pénzünkért cserébe.
Amennyiben nevelési célzattal szedik a parkolási díjat, azaz azért, hogy minél kevesebben autózzanak Szolnok belvárosában, akkor azt várhatjuk, hogy a díjak emelkedésével párhuzamosan fejlődik a közösségi közlekedés, szaporodnak a belváros szélén a minőségi, ingyenes parkolók és sorra épülnek a kerékpárutak.
Amennyiben azért kell fizetnünk, hogy a parkolási díjat szedő cég egyéb, eleve veszteséges tevékenységét – például a szemétszállítást vagy az utcáink takarítását – kell ilyen módon a lakosságnak dotálnia, akkor nem teljesen világos, hogy a neves külhoni cég mekkora profitelvárással vágott bele a magyar vadkapitalizmusba.
Amennyiben azért kell a parkolásért fizetnünk, mert akinek még futja autóra, biztosításra és benzinre, az csak egy burzsuj gazdag lehet, tehát minél alaposabban vegye ki a részét a közteherviselésből, akkor azt kell, mondjam, nem az idei ingatlanadó volt a polgármesteri hivatal eddigi legjelentősebb tévedése.
Amennyiben a fenti lehetőségek mindegyike az én rosszindulatú képzeletem szüleménye, akkor kénytelen vagyok mégiscsak azt feltételezni, hogy egy szolgáltatásért fizetek. Így joggal várhatok el bizonyos minimumot. Márpedig szerintem ilyen minimum, hogy az általam ideiglenesen bérbe vett területet biztonságosan – csúszkálás nélkül – tudjam megközelíteni és elhagyni az autóval, továbbá a saját tulajdonomat ott biztonságban – nem csúszik neki senki, nem temetik be hóval – tudhassam, és jómagam, illetve a velem lévők – különösen a kiskorúakra vagyok érzékeny – ép bőrrel, szárazon tudják elhagyni majd megközelíteni a járművet.
A fenti minimumok nekem ma nem jöttek össze Szolnok belvárosában. A legtöbb általam kiszemelt parkoló csak nehezen, méretes hóbuckákon át volt megközelíthető, és ha már megálltam, abban sem volt sok köszönet. Iszonytatos hóba kellett kilépni, és kellemetlen hófalakon kellett átvágni, hogy elérjem a – lakók által egyébként becsülettel takarított – járdákat. És nem egyszer, nem egyetlen helyen jártam ma a városban.
Persze, legyek megértő. Nincs elég ember. A parkolót elálló autók miatt nem lehet takarítani a parkolókat. Egy óra múlva már nyoma sincs a takarításnak. Megértő lennék én, ha érteném, hogy megértésemért miért kell még fizetnem is?
Legyen megértő a szolgáltató! Vegye tudomásul, a monopolhelyzetben lévő szolgáltatóknak, ha nem tudják hozni a vállalt színvonalat, akkor a szolgáltatásért nem jár pénz. Mint, ahogy a MÁV is kénytelen visszafizetni a vonatjegy árát, ha az általa vállalt menetidőt nem tudja tartani. Nincs ebben semmi rossz! Talán még némi szimpátiát is ébreszt.
Ehhez csak az kellene, hogy vásárlónak tekintsük a Szolnokon parkoló autósokat. És ne alattvalóknak, akik a legjobban teszik, ha lapáttal indulnak parkolni. És, ha már náluk van a lapát, beállás előtt és után rendbe teszik a használt parkolóhelyet, a parkolóóráig vezető utat. Önként, dalolva, aprót csörgetve!
